szórványos felhőzet
erős felhőzet
Továbbra is akadémiai szinten
Elsősorban dr. Vissy Zsolt professor emeritus és id. Szávai Márton nyugalmazott tanító következetességének és kitartásának köszönhető, hogy immár majd’ másfél évtizede tart ez a konferenciasorozat ebben a Firtos ölén elhelyezkedő kis faluban. Ha nincs kitartás, ha anno nincs, aki irányítsa a testvértelepülési jóindulatot – amely a múlt század kilencvenes évei közepén kezdődött –, akkor Énlaka is egyike lenne az elnéptelenedő és jellegét elveszítő apró falvaink egyikének. De megmaradhatott itt a gyönyörű falukép. A „jövevények”, a „bebíró” értelmiségiek pedig hozzáadták a hely szelleméhez rendre azokat a kérdésköröket, amelyek a székelyföldi, az erdélyi és Kárpát-medencei magyar embert az ezredforduló évtizedeiben foglalkoztatják.
Kétévenként tartják a konferenciákat, a tudományos értekezések „szünetében” pedig kiadják az előző esztendőben elhangzott előadásokat, hogy mindennek fennmaradjon a lenyomata, hogy haszonnal forgassák ezeket a konferenciaköteteket ott, ahol a továbbgondolkodáshoz, a tudományos értékeléshez, a haladáshoz rájuk szükség mutatkozik. Egyetemi és akadémiai körökben ezek az antológiák ma már alapművek.
Minden egyes alkalommal sikerül a szervezőknek érdekfeszítő kulcskérdésekkel foglalkozniuk, és ráhangolják a szakmai elitet is a közös gondolkodásra. Épp ez a fajta perspektíva teszi alkalmassá az „énlaki gondolkodást”, hogy rendre a legfontosabb szellemi műhelyek csatlakoznak munkájukhoz.
Idén a Pro Énlaka Alapítvány elképzeléséhez a Pécsi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (Budapest) és az Erdélyi Múzeum-Egyesület (Kolozsvár) társult. Tizenkilenc előadás hangzott el, amelyek a székely nyelvjárás térben, időben, történelemben és a mai valóságban történő elhelyezésétől (Bali János – az NSKI kutatási, stratégiai és koordinációs igazgatója, az ELTE BTK Néprajzi Intézete adjunktusa) a székely nyelvjárás kivételes helyének és helyzetének meghatározásáig (Péntek János – nyelvész, akadémikus, a BBTE ny. egyetemi tanára) foglalta össze kimerítően a felvetett témakört. A konferencia – bár nyilvános – nem tömegrendezvény. A helyiek – a falu állandó lakóinak száma mintegy 120 lélek (!) – egy része segítőként és résztvevőként is bekapcsolódik ugyan, de a kutatók és a szakmailag érintett, illetve érdekelt tudósok – mintegy 50-60 fő – gondoskodnak az ismeretek szétáramlását és -sugárzását illetően.
Igaz ugyan, hogy még nem készült el a 2017-es konferenciát összegző kötet (munkacíme: Székely iskolai és műkedvelő színjátszás – most zajlanak a szerkesztési munkálatok), de több mint bizonyos, hogy hasonlóan igényes lesz, és haszonnal forgatható, mint volt a négy évvel ezelőtt zajlott „tudományos események” tárháza, a Székely népzene és néptánc című kiadvány.
A 91. életévében járó Szávai úrnál a következő témakörről érdeklődtünk. A szolgálatban lévő örök szervező és népművelő derűjével mondta a tanító bácsi, hogy mindenképp lesz, de több javaslat is van, talán a fennmaradó, változó és eltűnő népszokások szolgáknak témaként, de más lehetőségek kínálkoznak, pár napos egyeztetés után tudják csak közölni, hogy melyik javaslatnál maradnak. A folyamat a bűvös hetedik – vízválasztónak számító – konferenciát követően is folytatódik.
Simó Márton
.jpg)
