Részlegesen felújították a homo­ródszentmártoni unitárius templom tetőszerkezetét. Nagyobb renoválásra is szükség lenne, de anyagi okok miatt csak részletekben, lépésről lépésre tudnak haladni a munkálatokkal. Pál János lelkipásztor lapunk érdeklődésére elmondta: a templomot 2002-ben újították fel utoljára, viszont az apró hibák és hiányosságok pótlása folyamatosan zajlott az utóbbi húsz évben. Két és fél hetes munkálatokon van túl a Székelyföld leírásában „magas bástyák által környezett” és „figyelmet magához ragadó” látnivalóként emlegetett homoródszentmártoni unitárius templom. Nagyobb renoválásra is szükség lenne, de anyagi okok miatt csak részletekben, lépésről lépésre haladnak a munkálatokkal. Az 1889-ben épült templom az akkori 450 fős gyülekezet igényeinek megfelelően készült, viszont az 1900-as évek történései megnegyedelték ezt a számot. Pál János lelkipásztor a Hargita Népe kérdésére kifejtette: a községközpont gyülekezetét, a többi, erdélyi történelmi egyház gyülekezeteihez hasonlóan negatívan érintette a rendszerváltás utáni urbanizáció. A falusiak többsége a városba költözött vagy külföldre telepedett. A lelkész 2013. novemberi beiktatása óta most úgy érzi, hogy a sokáig lefelé görbülő számok végre stagnálnak. – A templomba járók számát habár nem erősíti, de létszámban növekedést jelent a településről elszármazottak ragaszkodása is: a gyerekek itt konfirmálnak, az egyházfenntartói járulékkal pedig a szentmártoni gyülekezetet támogatják – jelentette ki a lelkész. Mint mondta, semmiképpen sem borúlátó, habár lehetne többet is tenni, újítani, javítani a templomon. – Jelenleg csak a tetőszerkezet egy részén sikerült a cserepet és lécet cserélni, sajnos a templom méretei miatt a munkálatok túl nagy anyagi befektetést igényelnek. Az átfogó javításra még várni kell. A helyzet azonban nem kiábrándító, hiszen a Hargita Megyei Tanács az elsődleges támogatója a helyi gyülekezeteknek, a templom tetőzetének javítási költségeit is a megyei önkormányzat fedezte, némi önrésszel – közölte Pál János. Rámutatott: az unitárius templomot 2002-ben újították fel utoljára, viszont az apró hibák és hiányosságok pótlása folyamatosan zajlott az utóbbi húsz évben. – Az unitárius templom magas, fehér kőfalai közti teret nehéz kimelegíteni télen, viszont a gyülekezeti tagok az utolsó percig kitartanak. Amíg nem muszáj, nem költöznek át a Dávid Ferenc Nemzetközi Ifjúsági és Konferenciaközpontba, csak az igazán nagy hidegben hagyják üresen a templomot – tette hozzá Pál János. A lelkész kiemelte: a község valamennyi települését tekintve unitárius többségről van szó, viszont a szentmártoni lakosság ennél jóval sokszínűbb. A községközpontban ugyanis van egy önálló, parókus lelkésszel rendelkező református gyülekezet is, valamint egy római katolikus templom és egy baptista imaház. Viszont a folyamatosan növekedő, felsorolt vallási közösségek nem a helyi unitárius egyházból elszakadt híveket fogadják be, hanem a frissen ide költözötteket vagy a más településről beházasodott férjeket és feleségeket. – A különböző felekezetek jelenléte igazolja, hogy a 2010-es években megnövekedett az igény a helyi ingatlanok felvásárlására, és többen költöztek Székelyudvarhelyről a Nagy-Homoród völgyébe. Így érdekes jelenség alakult ki az amúgy többségében katolikus szigetnek tekinthető Székelyföldön és a határozottan unitárius környéken – ecsetelte a lelkipásztor, aki szerint vallási toleranciára és együttműködésre van szükség ahhoz, hogy a kis közösségek között az egész falu fejlődni tudjon. A gyülekezeti vezető szerint a karácsonyi fellépések, a vallásórák vagy a gyülekezeti olvasókör sem a szegregáció jegyében zajlik, hiszen több családban is jellemző a szülők vagy házastársak különböző vallási hovatartozása. A járványhelyzetet megelőző években, februárban, közös imaheteket tartottak a gyülekezetek. Katolikus templomban református pap prédikált, illetve baptista kórus énekelt. Majd pedig fordítva. – Az egészségügyi korlátozások miatt, bár immár második éve szünetelnek ezek az ökumenikus istentiszteletek, a felújított és felújításra váró templomok jelzik, hogy van igény a folytatásra és az együttműködésre – zárta gondolatait az unitárius lelkész.

Demeter Adél-Hajnalka