Létünk értelmének része a véleményalkotás, többek között hazájukból való el­ván­dorlás­ra kényszerült vagy kény­szerített néptömegekkel kapcsolatban. E té­ma megvilágítása ér­dekében szeretnék rövid, de gyakorlatias magyarázattal szolgálni. Tudjuk, hogy az EU határozott ebben az ügyben. Ellenben azt is észre lehet venni, hogy mennyire tévelygően oldódik meg a probléma, hiszen nem éppen logikus a megoldási elképzelés. Mert hát egészen más következményekkel jár, más-más társadalmakban az általánosított EU-határozat alkalmazása, az eltérő társadalmi fejlődés nyomán kialakult viszonyok miatt, azok következményeként. Hiszen minden országra jellemző az eltérő társadalmi fejlődés, számtalan tényező eredményeként, s ezt nem könnyű, talán nem is lehet megváltoztatni. Minden népnek hagyományai, hosszú idők gyakorlata, rengeteg munkája eredményezte jelenlegi társadalmának felépítését, fejlettségi színvonalát. Mégis megemlítendő, hogy ezen elképzelések alapjai lehetnek hiányosak, születhettek esetleg félreértésből, hibás feltételezésekből. Ezért nem szabad komolyan venni minden elméletet, de érdemesnek tartom elemezni. Belegondolva, ez a megmozdult néptömeg nem ok nélkül kelt útra, sőt fájdalmuk, reménytelenségük vándorlásuknak az okozója. Mindezekért ki a felelős? A helyi vezetők! És még nagyobb felelősség terheli a „besegítőket”. Vajon csak a rombolással tudtak volna segíteni azokon az embereken? És azok az „éles eszű” elitek is, az emberiség egymás elleni uszításán kívül mit oldottak meg történelmünk nagyszínpadán? Bizony sokat, de csak negatív értelemben: nőtt a nyomorúság, szaporodtak mindenhol az ellentétek. Végül következtek az öldöklések. És talán még követeznek. Pedig még léteznek racionálisan, ésszerűen gondolkodók is, akik elítélik a háborút, tökéletes értelmetlenségnek tekintve, hiszen világosan kitűnik, hogy a háborúk több problémát teremtettek vagy hagytak hátra (hagytak nyitva), mint amennyit megoldottak. Visszatérve a migrációs problémára, ennek megoldására: elítélendő a döntéshozók felelőtlen magatartása. Szerintem a migránsok szabad mozgása addig elfogadható, amíg nem vezet oly méretű felforduláshoz, amely közösségek létét nehezíti meg! Ettől pedig már nem vagyunk távol. És innen csak egy lépés az erő alkalmazása. Nem szabad semmiképpen odáig jutni. A sikeres megoldás érdekében ajánlom, hogy idejében térjünk észhez! Ez azt jelenti, hogy elöljáróink, elemezve a nagyközönség véleményét is a közéletről – tehát a politikáról is – egyetértésben, közösen tudatos, helyes megoldást keresnek és találnak. Nem nehéz felmérni az eddigi rombolásokat, az anyagi kárt, emberi életekben esett kárt, no meg felbecsülni a pusztításra fordított összeget. Ezek után fel kell ismerni – és beismerni – a helytelen döntéseket, s közösen az érintettekkel meg kell találni a segítségnyújtás módját, hiszen azt ők is tudják, hogy a munka volt és az lesz mindig az életben maradás alapfeltétele. A rendelkezésre álló eszközöket értelmesen kihasználva minden megoldható. Nem egyszerű, s bár a kezdet nehéz, megéri! Mindannyian bízzunk a sikerben! Nem utolsósorban, az óriási anyagi megvalósítások mellé tenni az emberek iránti nemes érzelmeket – az maga lenne a világ nyolcadik csodája. Kósa Gergely, Csíkszereda A cikk a Hargita Népe április 11-i számában jelent meg. Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.