A pedagógusoknak meghatározó szerepük van a gyermekek életében, már egészen kisgyermekkortól. Hogy milyen a jó tanár? Azt nem az én tisztem eldönteni, a legfontosabb szerintem mégis az, hogy szeresse a gyermekeket. Remélem, hogy mindannyiunk életében volt legalább egy olyan pedagógus, akire, ha visszagondolunk, mosoly ül az arcunkra, akinek ittuk a szavait, és akivel annyi sok kalandban volt részünk. 
Szerencsésnek mondhatom magam, mert az én életemben jó pár ilyen ember van és volt. Valamivel több mint egy évvel ezelőtt egy nagyon kedves, volt tanárom rövid, de annál súlyosabb betegség után eltávozott az élők sorából. Hatalmas hiányt hagyott maga után, hiszen életének nagy részét a mi kis falunkban töltötte, a választott otthonában. Dolgozott, tanított, nevelt, és építette rendíthetetlenül a magyar szellemiség házát, tette mindezt a székely nép javára. Önként vállalta a népnevelő szerepét, és nemcsak a tanyagot adta át a gyermekeknek, hanem adott magából, abból a sok talentumból, amivel a Jóisten megáldotta őt. 

Mivel a mi iskolánkba a község további három falujából is jártak a gyermekek, így igen sokan részesültek a neveléséből az előttem és utánam következő generációk is. Megannyi kirándulás, kézilabdaverseny, csapatépítés, táborok, színjátszó csoport, előadások, ünnepségek, néptánccsoport, és talán felsorolni sem lehet, hogy mennyi mindent köszönhetünk neki, mennyi élményt és emléket. Emlékeket, amelyek éltetnek, amelyek által mi magunk is többek lettünk. 
Néhány hete, halálának első évfordulója alkalmából megemlékezést szerveztek a tiszteletére. Alulról jövő kezdeményezésként négy falucska lakossága egy emberként állt az ügy mellé, és valóban méltó, színvonalas emléknapot sikerült megalkotniuk. Együtt emlékeztünk az emberre, a férjre, az apára, a tanárra, aki kicsit mindannyiunké volt, az egész közösségé és az egész vidéké. Kicsit mi is az övéi voltunk mindannyian, és ez az érzés tette még felemelőbbé az egész eseményt. Ugyanazt éreztük mindannyian, akik jelen voltunk: köszönetet, hálát és boldogságot. Tanár úr, kérem, köszönjük! Hálásak vagyunk mindenért, és szívünkben örökké megőrizzük emlékét.