Ha nem szól bele a történelem zajlása, Törcsvár (vagy ahogy a románok ismerik: Bran) kastélya 1917-ben újra magyar gazdát kapott volna. Hogy megértsük, mi történt, tegyünk kitérőt a román királyi ház múltjába és három leszármazottjának jelenébe. Mária királyné halála (1938) után az államosításig (1948) legkisebb leánya (a háromból), Ilona hercegnő volt a várkastély és a hozzá tartozó 90 hektáros birtok boldog tulajdonosa. Ebből kifolyólag három leszármazott, név szerint Habsburg Domokos, Holzhausen Mária-Magdolna és Sandhofer Erzsébet 2003-ban visszaigényelte örökségét. A művelődési minisztérium nem örült az ötletnek, hiszen a múzeum és főleg a kastélyhoz fűződő Drakula-legenda (noha Vlad Țepeș soha nem járt errefelé) évi átlagban 300 ezer látogatót vonzott, ami az államkasszát gyarapította. A kacifántos jogi hercehurcába 2007-ben bekapcsolódott egy parlamenti bizottság is. Az egyik helyi újság 2007. június 21-én részletesen ismertette a levéltári nyomozásukat, ahogy érveket kerestek az állam további tulajdonjogának bizonyításához. A törvény a Habsburgoknak adott igazat. A hosszas per kapcsán Törcsvár nyolc évszázados története is helyet kapott a román sajtóban, egynéhány magyar vonatkozású mozzanat azonban valahogy kimaradt – szánszándékkal-e vagy a cikkek tömörsége miatt? Ezt az űrt próbálom betölteni, ahogy az adatokat Karl Ernst Schnell brassói polgármester 1926-ban megörökítette. Feljegyzéseiből kiderül, hogy a várkastélyt Brassó védelmére a teuton lovagok építették a 13. század elején, születési bizonyítványában azért szerepel a Magyar Királyság akkori hivatalos nyelvén a „Castrum in lapide Tydrichi”, vagyis Dietrich erődítménye elnevezés, tehát a Bran jóval későbbi keresztelés eredménye. Három évszázadon át a magyar királyoké volt, 1652-ben Brassó városáé lett. A mi történetünk jóval később, 1916-ban kezdődik. Ez év november 21-én az első világháború teljében halt meg az agg Ferenc József osztrák császár és magyar király, december 30-án megkoronázták örökösét, IV. Károly szintén a Habsburg-dinasztiából. Az ünnepi tanácsülésen maga Schnell polgármester rukkolt elő az ötlettel, hogy alattvalói hűségük jeléül kínálják fel Törcsvárat. A király úgy határozott, hogy csak a háború befejeztével veszi át az ajándékot és akkor a nevére telekkönyveztetik. A város küldöttsége 1918. június 27-én a budai palotában nyújtotta át őfelségének az adományozó okiratot. A szép bőrkötésnek külön dísze volt egy ragyogó törcsvári látkép, Friedrich Miess műve. IV. Károly magyarul válaszolt, hogy Brassó ősidőktől fogva jelét adta királyhűségének, ennek kifejezését látja most az ajándékban is. Így vált Magyarország utolsó királya Törcsvár tulajdonosává, de csak papíron, a történelem fonákságaként következett, hogy 1919-ben Kun Béla tanácsköztársaságának kormánya a többi koronabirtokkal együtt Törcsvárat is államosította. Trianon után Erdély is gazdát cserélt, ekkor Mária királyné Averescu marsall, miniszterelnök közvetítésével értésére adta Brassó tanácsának, hogy Brassó sorsa őt közelebbről foglalkoztatja. Ugyanaz a Schnell polgármester megértette a célzást és javasolta a testületnek, hogy ajánlja fel őfelségének ajándékba, mint a szászok lojalitásának kifejezését. A tanács 1920. december 1-jén szavazta meg, ugyanúgy, ahogy két évvel azelőtt a magyar király javára is döntött. Az adományozó okiratot ugyanaz a Miess művész alkotta meg szintén Törcsvár látképével, csak a tornyát díszítő zászló színét festette át. A kísérő hűségnyilatkozatban is módosítás történt: a magyar korona helyébe a román vaskorona került. Íme, a teuton örökség hogyan járja eszterláncát. Vajon a Habsburg-testvérek után ki lesz a gazdája? Hogyan helyezték tulajdonba Mária királynét, és hogyan hagyta örökül Ilona hercegnőnek? Darvas Dezsőné, Marika néni, Tusnádfürdő