Szorgoskodni lehet…

HN-információ
Azok, akik esetleg napi rendszerességgel követik Grindeanu kormányfő ténykedéseit, azt észlelhették, észlelhetik, hogy az utóbbi időben a figyelme ráirányult a költségvetés-végrehajtásra, különösképpen a konszolidált általános költségvetés bevételeinek az alakulására. Egy kis túlzással úgy is fogalmazhatnánk, hogy ott sertepertél a közpénzügyi minisztérium háza táján, magára vállalva amolyan karmesteri szerepet is: március elejétől errefelé rendszeressé váltak a minisztérium és az Országos Adóügynökség (ANAF) vezetőivel tartott munkatalálkozásai, egy időközben elfogadott, 14 intézkedést tartalmazó program végrehajtásának a számbavétele, legutóbb pedig a múlt heti kormányülést követően közös sajtóértekezletet tartott Vasile Ştefan közpénzügyi miniszterrel. Amúgy a költségvetési bevételek alakulásával kapcsolatos megnyilatkozásai rendszerint optimista hangot ütöttek meg, bár hellyel-közzel „rendreutasító”, figyelmeztető szavak is elhangzottak. A csütörtöki sajtótájékoztatón azt hangoztatta, hogy a költségvetési bevételek az első két hónap folyamán jobbára kedvezően alakultak, márciusban pedig ez a tendencia felerősödött, s ilyenképpen a költségvetési bevételek meghaladták a megelőző esztendei szinteket és sikerült többletet jegyezni. Ezt nyomatékolta egyébként a tárcavezető is, aki részletekre is kitért a költségvetési bevételek alakulását illetően. A kedvezőnek minősíthető helyzetet, tendenciákat ecsetelve mindkét magas rangú tisztségviselő átsiklott egy, a maga nemében igen lényeges problematika felett: miként teljesült az első három hónap folyamán a bevételi, azaz az inkasszálási program. Ezt a kormányfőtől tételesen is megkérdezte egy jelen lévő újságíró, aki viszont a válaszadás végett a tárcavezetőhöz irányította. Igen ám, de ez utóbbi diplomatikusan kitért a konkrét válaszadás elől, belemerülve ilyen-olyan vetületek fejtegetésébe. Márpedig jó lenne tudni, hogy a programhoz viszonyítva miként is alakultak a bevételek, ugyanis ez utóbbiban szereplő számadatok képezik a pénzügyi fedezetét azoknak, amelyek a költségvetés másik oldalán, a kiadási oldalán szerepelnek. Ilyen összefüggésben utalhatunk arra, hogy a bevételek a növekedési arány tekintetében messze elmaradtak a személyzeti kiadások növekedési arányszámától, ilyenképpen pedig a költségvetési egyensúly tulajdonképpen a beruházások visszaszorításának a számlájára írhatók. Egyes, a kormány által „vészmadaraknak” titulált pénzügyi elemzők kiszámították például, hogy amennyiben az első két hónap során a beruházási finanszírozás a múlt esztendei szinten helyezkedett volna el, akkor nem GDP-arányos költségvetési többletről lehetne beszélni, hanem legalább 0,16%-os hiányról. A személyzeti kiadásoknál maradva utalni kell arra is, hogy azok gyarapodó tendenciája előreláthatólag fokozódni fog, hisz az új közszférai egységes bérezési törvény július 1-i hatályba lépését követően esedékessé válnak a közigazgatási szektorban bizonyos béremelések, valamint béren kívüli juttatások. Ehhez kell feltétlenül felzárkóznia a költségvetési bevételeknek is, azaz ami márciusban e vonatkozásban még megelégedésre adott okot, júliusban már semmiképp sem. Ezt talán érzékeli a kormányfő is, hisz a mostani iparkodása során hangsúlyt fektetett az adószervek mozgósítására is, ugyanakkor a legutóbbi kormányülésen olyan sürgősségi kormányrendeletek elfogadására is sor került, amelyek szövegéből ama szándék olvasható ki, miszerint minden lehetőséggel (és eszközzel) élni kell a költségvetési bevételek gyarapítása érdekében. Ezért vonják el például az állami költségvetés javára az állam, valamint az állam többségi tulajdonában lévő kereskedelmi társaságok 2016-os esztendei nyereségének 90%-át, illetve az elmúlt esztendők során a fel nem használt nyereségükből képzett tartalékalapokat. Tágabb összefüggésben utalhatunk arra is, hogy az elmúlt hét végén az ANAF honlapján megjelent a maga nemében egy érdekes és némileg fura sajtóközlemény is: abban többek között az áll, hogy az adóhatóság kéri a közpénzügyi minisztériumtól a magánszemélyek jövedelmi adója előzetes befizetésének a megállapítására vonatkozó eljárások felülvizsgálatát, olyképpen, hogy arra ne négy egyenlő részletben, hanem két részletben kerüljön sor, nevezetesen június 25-én és november 25-én. Továbbá szorgalmazzák azt is, hogy kerüljön sor azon fiskális rendszer leegyszerűsítésére, amely azon éves jövedelmekre alkalmazandó, amelyek javak használati jogának az átruházásából származnak és az azokra megkötött szerződések száma nem haladja meg az ötöt, a bér pedig valutában állapítódik meg. Amúgy a fiskális törvénykönyv újabb módosítása és kiegészítése is az utóbbi időben egyre inkább napirenden szerepel, mind a parlamentben, mind pedig a kormány esetében. A vázoltakat összevetve arra a következtetésre juthatunk, hogy a kormányzati serénykedéssel egyidejűleg kitapinthatók a vajúdás, a kapkodás jelei is. Közvetve ezt a meglátást támasztja alá az is, hogy a minap benyújtotta lemondását az ANAF egyik alelnöke Doru Dudaș, aki éppenséggel a költségvetési bevételekért felelt. És ugyancsak a kormányzati, pontosabban a kormányfői imbolygásra enged utalni a gyakori államtitkárcsere, valamint a kormányfői kabinetnél tevékenykedő államtanácsosok, már-már menetrendszerűvé vált jövés-menése. Hecser Zoltán




Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!

Hargita Népe

Kapcsolódó