3.
Márkos András ismerte az Escher által regenerált Petőfi-arcképet, ugyanis korábban idézett írásában megjegyzi: „Közben sikerült bizonyos kezelésekkel az egykorú dagerrotípiát részben kitisztázni. Itt a magatartás, a magyarosan kiálló arccsontok, arányok s korízlés kötelező retusálását leszámítva – ezért gondolatban bocsánatot is kértem tőle –, mindenben igazolják Barabás Miklós 1845-ös rajzát. Egyetlen homályos pont: az orr. A fénykép kurtább, piszés orr felé mutat, Barabás Miklós ennek határozottan ellentmond, és most már inkább neki hiszek. Ehhez kell vennünk Jankó János rajzát, mely a dagerrotípia után készült, s a nagy fejforma lefelé keskenyedő háromszög alakját hangsúlyozza, melyet szintén hitelesnek érzek. Ehhez hozzá kell adnunk Orlai Petrics Somától azt a képet, mely Petőfit íróasztala előtt ábrázolja. Ebben az egész alak arányai, arcformái és kifejezésének tisztasága, szellemisége az, ami valódinak mondható. Kevés adalék? Nem hiszem. Ezek alapján egy kis fantáziával összeáll az élő Petőfi alakja, tárgyi karaktere, szellemiségét pedig már megismertük annyira, hogy a kettő szintéziséből kialakulhasson végre a képzőművészetben is Petőfi igaz, művészi, teljes, jelképes és mégis hiteles alakja.”
Petőfi igaz, művészi, teljes, jelképes és mégis hiteles alakja megformálásán maga Márkos is sokat vívódott. A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon tanúsága szerint Márkos András Kolozsváron született, 1919. február 6-án és ugyanott hunyt el 1972. május 18-án. „Középiskolát szülővárosa Unitárius Kollégiumában végzett (1938), ahol rajztanára, Tóth István szabadiskolai kurzusain is foglalkozott vele. Szakmai tanulmányait a Bukaresti Szépművészeti Főiskolán kezdte meg (1938–40), majd Budapesten, a Képzőművészeti Főiskola szobrászati és pedagógiai szakán szerzett oklevelet (1944). Cornel Medrea, illetve Bory Jenő és Szőnyi István irányította, majd a kor kiváló szobrászával, Medgyessy Ferenccel talált kapcsolatot. Hazatérte után Székelykeresztúron rajztanár (1944–50), ahol diákjaiból megalakította a Kriza János Népi Kollégiumot; 1951-től haláláig a kolozsvári Képzőművészeti Középiskola tanára” – olvasható a lexikon szócikkében.
„Petőfi-szobrot kap Székelyke­resztúr” – adta hírül 1948. április 15-én a Budapesten megjelenő Kis Újság, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt központi lapja. „Székelykeresztúr, ahonnan Petőfi Sándor elindult a segesvári csatatérre, Petőfi-szobrot kap. A szobrot Márkos András erdélyi szobrászművész készíti el. Az emlékművet a 48-as centenáriumi ünnepségek során leplezik le a román kormány és a Magyar Népi Szövetség vezetőinek jelenlétében” – olvasható a lapban közölt hírek között.
Helyi sajtóinformációt csak augusztusi keltezéssel találtam, a Szé­kely­udvarhelyen megjelenő Sza­bad­ságban a B. Zs. által jegyzett írás a Petőfi másodszor is Székelykeresztúrra érkezett címet viseli. „Annak idején hírt adtunk arról, hogy Székelykeresztúr város, a Magyar Népi Szövetség helyi szervezetének kezdeményezésére, egy Petőfi-szobor felállítását vette tervbe, s ennek keresztülvitelére minden intézkedést megtett” – olvasható a lapban, de hosszas keresgélés után sem bukkantam a lapban a hivatkozott korábbi híradásra. Az augusztusi írás így folytatódik: „A napokban a terv a megvalósulás állapotába került, mert a Márkos András unitárius gimnáziumi tanár által gipszből kidolgozott és Derzsi Béla műasztalos által összeállított negatívum mintájára a szentkeresztbányai vasgyár kitűnő munkásai vasból megöntötték Petőfi szobrát, mely szakértők szerint minden várakozást felülmúl. A 240 cm magas szobor Petőfit olyan helyzetben ábrázolja, midőn »Egy gondolat bánt engemet« c. versét szavalja. A szobrot már hazaszállították, s intézkedések történtek annak a város főterén való felállítására. Az országosnak ígérkező leleplezési ünnepség előreláthatólag, f. évi október hó folyamán lesz a MNSz rendezésében. Az érdeklődés máris igen nagy ez iránt az esemény iránt, s a város lakosságát pedig büszke öröm tölti el, hogy a legnagyobb demokrata költőt nemsokára ismét főterén láthatja beláthatatlan időkig.” 
A Romániai Magyar Népi Szövetség napilapja, a Marosvásárhelyen megjelenő Népújság augusztus 15-i számában arról számol be, hogy „Elkészült a székelykereszturi Petőfi-szobor”, illetve, hogy „Októberben lesz a leleplezés”: 
„Székelykeresztúri tudósítónk jelenti: A kis székely városka, mely úgy gazdasági, mint kulturális téren szorosan kíván felzárkózni az újjáépítés és haladás szellemében a többi székely város mellé, nap mint nap magára vonja a figyelmet építő megnyilvánulásaival. 
Most újabb örvendetes eseményről számolhatunk be. Székelykeresztúr városa a helyi MNSz kezdeményezésére. Petőfi-szobor felállítását vette tervbe. Érthető Keresztúr városá­nak nemes elhatározása és boldog készülődése, hiszen Petőfi Sándor hiteles adatok szerint, a nevezetes, székelykeresztúri Gyárfás-udvarban töltötte el utolsó estéjét. Itt vacsorázott utoljára, amiről az udvaron látható emléktábla is tanúskodik. A Derzsi Béla műasztalos által összeállított és Márkos András tanár által gipszből kidolgozott minta alapján a szentkeresztbányai vasgyár kitűnő munkásai vasból megöntötték a nagy költő szobrát, mely szakértői vélemény szerint igen jól sikerült. A két és fél méteres szobor abban a helyzetben ábrázolja Petőfit, amint az »Egy gondolat bánt engemet« versét szavalja.
A szobrot országosnak ígérkező leleplező ünnepség keretében október folyamán leplezik le ünnepélyes külsőségek között.
Petőfi Sándor másodszor is Keresztúrra érkezett a demokratikus Székelyföld örömére és büszkeségére.”
A szerző neve ismeretlen, az írás végén a (k.) szignó jelenik meg.
Az örvendetes eseményt az Unitárius Élet is hírül adja 1948. szep­tember 15-i számában: Petőfi szobra Székelykeresztúron. A romániai Magyar Szó c. bukaresti napilapban olvastuk, hogy Márkos András gimnáziumi tanár, unitárius afia gipszből kidolgozta Derzsi Béla műasztalos összeállította és a szentkeresztbányai vasgyár munkásai vasból megöntötték Petőfi 240 cm-es szobrát, melyet a város főterén állítanak fel.”
A korabeli sajtóban nem találtam utalást arra, hogy felavatták volna a szobrot, közvetve szereztem tudomást róla az Unitárius Élet 1989. szeptember 1-jei számából: „Petőfi-szobrok hazánkban és a határainkon túl c. szép képes összeállítás jelent meg dr. Varjas Károly összeállításában. Szól Markos András alkotta és Székelykeresztúron 1949. júl. 31-én felállított Petőfi-szoborról is, az évfordulóra Varga Lajos kedves barátunk hívta fel figyelmünket”.

Folytatjuk