Szerepét adá jelesen
A székelyudvarhelyi színjátszás több mint kétszáz évén vezet végig Katona Zoltán napokban megjelent új kötete. A játék szeretetét, a szórakozás, a művelődés iránti igényét egykor a vándorszínészek előadásain élhette ki a városi polgár, az ív a Népszínházon át vezetett el a több mint negyed évszázados Tomcsa Sándor Színházig.
Tavaly ünnepelte a Tomcsa Sándor Színház fennállásának 25. évfordulóját, akkor merült fel a könyv megírásának ötlete – mondta a kötet bemutatóján Katona Zoltán újságíró, több helytörténeti, ismeretterjesztő könyv szerzője.
Adatok a korabeli sajtóból
Nagy Pál színházigazgató támogatta a kezdeményezést, és egyéves alkotói munka után a teátrum kiadásában megjelenhetett a Szerepét adá jelesen című kötet. Alapját korabeli leírások, dokumentumok helyi és más városok (pl. Kolozsvár) újságjaiban megjelent cikkek, fényképek képezik. Az amatőr és profi udvarhelyi színjátszás bő két évszázados történetet kronologikus sorrendben fűzte fel a szerző. Az első, színjátszásról szóló adat egyébként 1801-ből származik, amikor Szigethi Gyula Mihály, a székelyudvarhelyi református kollégium jeles professzora létrehozta a „Játszószínt”, a könyv ezzel kezdődik és a jelennel ér véget.
– Mindent nem lehetett leírni, bizonyos korszakokról nem is volt annyi adat, és egyensúlyoznom is kellett, hogy a kiadvány négy része nagyjából azonos terjedelmű legyen
– vázolta szempontjait a szerző.
A fotóanyag természetesen a közelmúltból jóval nagyobb bőségben volt elérhető, de például – ahogy Katona beszámolt róla – már a kézirat lezárása után előkerült olyan, még 1892-ben készült felvétel is, amely tulajdonképpen az első, amelyen udvarhelyi színjátszók szerepelnek.
A stand upos Tomcsa
Az első rész a kezdetektől az első világháború végéig tartó időszakot öleli fel.
– Egy nagy bővített 19. század ez a fejezet, itt mesélek többek között a vándorszínészek előadásairól, de olyan karriereket is felvillantok, mint a nagygalambfalvi Feleki Miklósé, aki a református kollégiumban tanult és itt szeretett bele a színészetbe, vándorszínésznek állt és később a Nemzeti Színház igazgatóságáig vitte
– mondta Katona Zoltán.
A következő rész fókuszában a Székely Dalegylet áll, amelyhez nemcsak a műkedvelő színjátszást, hanem a kor teljes „szórakoztatóipara” köthető. Majd a második világháború utáni korszakot ismerteti a kiadvány, itt jelenik meg a színház névadójának, Tomcsa Sándornak a tevékenysége, aki nemcsak rajzoló, színműíró, rendező volt, hanem – mint Katona megjegyzi – a mai fogalmaink szerint igazi stand upos is, illetve a 70-es években megalakuló Népszínház története is. Az utolsó fejezet a Tomcsa Sándor Színházé.
Ismeretterjesztő kiadvány
Katona kiemelte, hogy a Szerepét adá jelesen című kötet nem tudományos munka, hanem ismeretterjesztő kiadvány.
– Amit felmutat a kötet, az vezetett el minket ide, hogy olyan színházunk legyen, amilyen van. Megpróbáltam ebben a témában is lenyúlni a gyökerekig, így az olvasó teljesebb képet kap arról, ami az előzményeit jelentette napjaink történéseinek
– fogalmazott a szerző.