Acserkészet nem cél, hanem eszköz. Eszköz, amely segít fiataljaink nevelésében, s nemcsak a természetben élés alapszabályait és cserkésztudást nyújt számukra, hanem megtanítja őket közösségben élni, társaikra figyelni. A különböző életkorú társak között a nagyobbak között fejlődhetnek fizikailag, lelkileg, a kisebbek társasága viszont az empátiás képességek kialakulására hat jótékonyan. Nemzetünk, kultúránk megmaradását szolgálja ez a mozgalom, amelynek célkitűzése, hogy talpraesett és a társadalomban helyüket és hivatásukat megtaláló embereket neveljen. A ditrói 20. számú Lovag Takó János cserkészcsapat működésének 26. évében is elérkezett az év várva várt pillanata, a nyári tábor. Ez az az esemény, ahol az egész éves cserkészfoglalkozás kiteljesedik. Itt nyer értelmet a sok évközi foglalkozás, ahol a cserkészek tudással gyarapodnak: a táborban gyakorlatba is ültethetik ezt. A helyszín idén a bucsini Vadárvácska táborhely volt. A tábor augusztus 4-én vette kezdetét, ekkor érkeztünk csomagokkal a hátunkon a táborhelyre, és augusztus 10-ig telepedtünk le ideiglenes kis székely falunkban. Csatlakozott idén hozzánk az alakulóban levő tusnádfürdői cserkészcsapat néhány tagja, Lázár Annamária tanárnő által vezetve. Az első nap az építkezés jegyében telt: nemcsak a szálláshelyül szolgáló sátrak felhúzása történt meg, hanem zászlót, keresztet is állítottunk, szerszámtartót, parancstáblát építettünk, tábortűznek helyet ástunk. A nap legfontosabb megvalósítása a fürdősátor volt, amelyet zuhanyzóként használtunk a tábor végéig. Igaz, a víz hőfoka nem éppen az otthon megszokott volt, ennek ellenére senki sem panaszkodott. Az első nap a jól megszokott tábortűzzel zárult, ahol népdalok és játékok kerültek terítékre. Idén Szent László Udvara (Fiai) – névre hallgatott táborozásunk. Miben is nyilvánult meg ez? A tábor során a keretmese – ami keretként és a különböző programokat meghatározó bevezetőként van jelen – fókuszpontjában Szent László király volt, akinek hőstetteiről és sziklahitéről a hét alatt többször is megemlékeztünk. Kiemelt téma volt Szent László lovagiassága a vasárnapi lelki foglalkozás alatt, de nem maradhatott el a róla szóló foglalkozás sem, ahol a történelmi tények mellett a kevésbé ismert mondákkal kerülhettek közelebbi kapcsolatba a résztvevők. Emellett sokszor találkozhattunk a nevével, népdalokkal is emlékeztünk szentéletű királyunkra: többször is felcsendült a Sziklahitű László... kezdetű dal. De hogy emellett mi történt még a táborban? Sok izgalmas dolog, de amúgy semmi különös. Mármint, cserkészszemmel semmi különös: volt itt számháború, métázás, rengeteg kézműves-foglalkozás, ahol a faragástól kezdve a bogozáson és a gyöngyfűzésen át a makraméig mindenre volt lehetőség. De volt a megszokott dolgok mellett buszos kirándulás is: a keddi napon a csapat először Farkaslakán járt rövid irodalmi előadással Tamási Áron emlékművénél, majd a Trianon-kopjafánál, ahol kis történelmi eszmefuttatás hangzott el arról, hogy mi is az a Trianon. Ezután Szejkefürdőn sétáltunk a múltban, őseink nagyságát dicsérő székelykapukat látva, s Orbán Balázsra emlékezve. A székelyderzsi erődtemplom meglátogatása után – ahol a Szent László-freskókat is megcsodálhattuk –, Udvarhelyen is jártunk, ahol nemcsak a mini Erdély-parkot látogattuk meg, hanem a város egyes részeit is bejártuk, nézelődtünk, sőt még fagyiztunk is. A tábor végeztével, visszaérkezésünk után, a jól megszokott meseerdő sem maradhatott el, ahol Szent László bőrébe bújhattak a kisebbek, illetve a próbázás sem: az újoncok kiscserkésszé, a kiscserkészek cserkésszé válhattak. Két rovercserkész rendhagyó próbázására is sor került. A fogadalomtételükre, melyben Istennek, hazánknak, nemzetünknek és embertársainknak fogadunk szolgálatot – szeptember végén kerül sor, a névadónk, Lg. Takó János emléknapján. A színes program mellett napjaink fontos tényezője volt a reggeli és esti zászlószertartás, illetve a tábortüzek, ahol a sokszínű szórakozás után a Szeretetkört megalkotva zártuk a napot. A cserkésztábor fontos tényezője a rend: valljuk, a pontos és következetes napirend és a tábor külleme szolgálja épülésünket, fejlődésünket. A tábor jól meghatározott szabályok szerint működött: alapelv az, hogy a cserkész minden cserkészt testvérének tekint, s engedelmeskedik feljebbvalóinak, de vallásos kötelességeinknek is mindig eleget tettünk, s étkezéseink elmaradhatatlan mozzanata volt egy ima, vagy éppen a Székely asztali áldás. A tábor nem jöhetett volna létre Bardócz Erzsébet cserkészvezető, nyugdíjas tanárnő, a csapat alapítója, valamint Bardócz Ferenc, a Takó János Egyesület elnöke segítsége nélkül. Nemcsak a főzéssel kapcsolatos teendőket végezte, sokszínű menüvel örvendeztetve meg a 44 táborlakót, hanem a tábor pénzügyi/adminisztratív részét is intézte. Ezenkívül a mindennapi pontos ébresztő kürtszóval is biztosítva volt Ferkó bácsi által. Hálásak vagyunk ezért nekik, nélkülük nem jöhetett volna létre a tábor. Fáradhatatlan munkájuk mellett szükségünk volt szüleink bizalmára, támogatására, a gyergyóditrói önkormányzat és polgármesteri hivatal mint főtámogatók által nyújtott segítő kézre. Köszönettel és hálával tartozunk nekik. Köszönettel tartozunk továbbá Balázs Brigittának, a csapat vezetőjének, valamint Köllő Zsófia csapatvezető helyettesnek, aki a tusnádfürdői cserkészcsapat megalapításán dolgozik éppen. Programfelelősként nélkülük nem sikerülhetett volna ennyire jól a tábor. Hisszük és valljuk, hogy a befektetett energia és minden erőforrás megtérül. Hogy miért? A legjobb befektetés és a legfontosabb is egyben – a jövő generációiba, nemzetünk fiataljaiba fektetni. Jó munkát! Petres Botond rovercserkész, Lg. Takó János cscs. Ditró [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]