Az első változatban, a „Röpülj madár, röpülj” kezdetűben a madár a szerelem postása: Repülj madár, repülj, Ménaságra repülj, Szállj a babám ablakára, Csak ő van egyedül. Ha kérdi, hogy vagyok, Mondjad, hogy rab vagyok, A szerelem tömlöcében Térdig vasban vagyok. Ha a „Repülj madár, repülj” a szerelem dala, a „Fölszállott a páva” a szabadságé. Petőfi tudta ezt leginkább. Tőle egyenes út vezet Ady Endréhez. Fölszállott a páva, Vármegye házára, Sok szegény legénynek Szabadulására. A harang a madárnál is beszédesebb. Petőfi a rónák fölött szálló kondulásában barátja hangjára ismert („Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű, / De oly tiszta is, mint a puszták harangja”), de jelenthette az évtizedekig külföldön katonáskodó legény számára a hazafiságot, erről vált híressé a nagyabonyi két torony. Másik menasági dalban abszurd a kép, hisz fehér (!) vadgalamb nincs, de szerelmi bánat igen, az kong, búg keservesen a harangzúgásban: Hej, megkondult a ménasági nagyharang, Húzza aztot három fehér vadgalamb, Három fehér vadgalambnak hat szárnya, Hej, nem kell nékem senki megunt babája. A csalódott szerelem tud ennyire túlcsordulni, az tud a harangok, a madarak nyelvén beszélni. A bujdosás egyidős az emberrel. Hogyne bujdostak volna Csíkország lakói, ahol akkora volt a pusztítás? Hogyne búcsúztak volna tájtól, falutól, apától, anyától, kedvestől éppen itt? Egy felcsíki dal változatai, dallamvariációi legalább három-négy folklórzónában előfordulnak, csak a falu neve változik: Csíkdánfalvi hegyek alatt, Van egy forrás titok alatt, Aki abból vizet iszik, Babájától elbúcsúzik. Én is abból vizet ittam, A babámtól elbúcsúztam, Úgy elbúcsúztam szegénytől, Mint ősszel fa levelétől. Ez is Petőfit juttatja eszünkbe, ő szó szerint ismétli meg a népdal szavait a János vitézben: „Elváltak egymástól, mint ágtól a levél…” Első, nagy világi költőnkről, Balassi Bálintról jegyezték föl kortársai, hogy egyedül, viharos éjszaka, lova nyakára borulva vágott neki a Lengyelországba vezető útnak. Még ma is lovasnép Csíkország lakossága, a dalszöveg pontosan elmondja a ló felszerszámozását: Este kezdtem, sejahaj, Este kezdtem a lovamat nyergelni, Reggelig tart, sejahaj, Reggelig tart A szerszámot rárakni. Lovam fején Fényes csillag ragyog, Nem kantár, nem kantár, Nem is legény, nem betyár, Gyáva legény, Ki a lányokhoz nem jár. folytatjuk Hegedűs Imre János