A Ferenc-rendiek templomának minden korszaka egy-egy korstílus: az első falak a kora középkorban, 1235-ben épültek román stílusban, azt fölváltotta a gótikus istenháza, amiből megmaradt a szentély poligon záródással és a torony alatti két csúcsíves ajtókeret. Nagy építkezések folytak itt 1729-ben, 1783-ban 1930-ban, a gótikát követte a helyi barokk egy változata. A múlt különösen értékes tárgyi emléke maradt meg ebben a templomban, egy 13. századi keresztelőkút, amit Bukarestbe vittek a Román Történeti Múzeumba. Szárhegy 1494-től búcsújáró hely. A Lázár-kastélyban nemrégiben képzőművészeti alkotótábor működött. (...) Gyergyószárhegyen született Bartis Ferenc (1936–2006) költő, műfordító, újságíró, forradalmár. És itt megszakad a krónikás filmszalagja. Itt a döbbenet elakasztja a lélegzetet. Az írások „örök szabadságharcosnak” nevezik Szárhegy fiát, de ez a megnevezés is kevés. Krisztus-komplexussal született a világra, és úgy is élt, a Kálvária-hegyre gyalogolt fel minden lépésével. Már 13 éves korában lázadt, aztán Kolozsvárott mint egyetemista, a Házsongárdi temetőben, halottak napján, 1956-ban elszavalta És mégis élünk! versét. A két első szakasz ide kívánkozik: Széttépve és összetörten, Győzelmektől meggyötörten, Már magzatként bajba-ölten, Vándor bölcső-temetőkben? És mégis élünk! Dobra vernek minden vágyat: Árverezés a vasárnap. Nászunkra is gyászhír támad: És mégis élünk! Hatszor tartóztatják le életében, tíz évet tölt börtönben, a román szekuritáté összetöri a csontjait, fél szemére megvakul. Fájdalmas, kínzó, vádiratában, prózai emlékezésében írja meg a megírhatatlant: Rácsok mögött Romániában. A nyolcvanas években fiával, Attilával együtt kitoloncolják Romániából. Magyarországon lapot alapít (A CÉH), az Összmagyar Testület szervezetével megkísérli összefogni a világ magyarságát. Iszonyú életét Szobolits Béla egy dokumentumfilm címének két szavába sűríti: Iránytű pokoljáróknak. Ennél többet, ennél lényegesebbet senki nem mondott Bartis Ferencről. Pokoljárás volt az élete, s ha a dudásnak pokolra kell menni, nincs jobb iránytű, mint az ő ellentmondásos, kínkeserves élete. De tilalomfa is. Tettei, cselekedetei egyénhez kötöttek, tömegek nem utánozhatják. Génjeiben hordozta a lázadást, a protestálás létformája volt. S miért? Miért éppen ő? Legnehezebb erre válaszolni. A csíki, a gyergyói székelyek örök rebellis tulajdonsága sűrűsödött volna kritikus térfogattá benne? Létállapot lett számára a protestálás minden elnyomó hatalom ellen? A véres farsang mártírjainak vére volt a tetemrehívás? Szárhegy központjában áll az emlékoszlop, az 1596-os gyergyói megtorlásokban, a véres farsangon 500 székelyt mészároltak le. A román betörés évében, 1916-ban 80 gyergyói elöljárót ítéltek halálra, abból Szárhegyen, Oláh Alajos udvarán 8 szárhegyi gazdát végeztek ki. Ez a vérpatak sodorta magával Bartis Ferencet? Megválaszolhatatlan a kérdés, bizonyára minden faktor együtt. Jelmondata, amely szerint élt, az ezeréves magyar történelem, magyar irodalom, magyar kultúra sűrített eszenciája: Bár voltam rab, de szolga soha! Csomafalva, hivatalos nevén Gyergyócsomafalva nem dicsekedhet ennyi történelmi emlékkel, de egyik friss, újsütetű népdal ennek a falunak az örökkévalóságát, legalábbis fönnmaradását garantálja: Fekete felhő borítja be az eget, Beborítja a gyergyói hegyeket, Beborítja, mint a levél a dinnyét, Kedves galambom, sosem leszek a tiéd. Kedves galambom, ha tudtad, hogy nem szeretsz, Írtál volna titokban egy levelet, Tetted volna a gyergyói postára, Tudom, hogy eljött volna Csomafalvára. Az objektív líra mesterműve ez a két strófa. A meddő vágy, a reménytelen szerelem az első szakaszban kétpitvarú kezdőképbe illeszkedik, a második szakasz tárgynévvel (levél), intézménynévvel (gyergyói posta) földrajznévvel (Csomafalva) puritán, józan, hétköznapi számvetés, lemondás. folytatjuk Hegedűs Imre János