Székelykapu – 1. rész

HN-információ
Székely falukép, porta, ház. Mit is jelentenek ezek a fogalmak pontosan? Mit jelentett régen, és miként értelmezzük manapság? Hogyan lehet napjainkban hagyománytisztelő modern házat építeni Székelyföldön, amely eleget tesz a 21. századi ember igényeinek? Sorozatunkban olyan építményeket mutatunk be, amelyek követendő példaként szolgálhatnak bárki számára, aki megbecsüli a helyi, hagyományos népi építészet értékeit. Három magas oszlop, a kiskapu fölött egy rövid szemöldökfa, mindhárom lábat összekötő vízszintes gerenda, a gerendán pedig zsindelyezett galambbúg – ebből lesz a székelykapu. A díszítés, festés és egyéb részletek tájegységenként eltérnek, de az előbb említett elemek mindegyik székelykapuban megvannak. A díszes, színes, galambbúgos kapu elengedhetetlen része az igazi székely portának.
Díszítés szerint osztályozva Sorozatunk előző részében azt írtuk, hogy presztízsberuházás ez, aminek nem gyakorlati haszna van, hiszen a lélek követelte, nem pedig a szükség. Azt, hogy mennyire különleges építmény a székelykapu, az is bizonyítja, hogy építészeti és néprajztudományi tanulmányok foglalkoznak az eredetével, motívumrendszerével, a kapu különböző tulajdonságaival, illetve az is igazolja, hogy a székelység egyik szimbóluma lett. Az Udvarhely környéki székelykapukat Csergő Bálint tanulmányozta, a máréfalviakat Kovács Piroska, de a székelykapukról szóló szakirodalomban fontos szerepe van Balassa Iván és Furu Árpád tanulmányainak is. Balassa Iván azt írja a Dálnoki 18. századi galambbúgos kapuk című tanulmányában, hogy a 19. század végén ébredt fel a szakmai és közérdeklődés a székelykapuk története iránt. Huszka József A székely ház című, 1895-ben megjelent könyvében például olyan fényképek láthatók, amelyek 18. és 19. századi kapukról készültek, emellett ő volt az, aki a székelykapukat díszítésük szerint osztályozta. „Sokkal alkalmasabbnak kínálkozik a díszítés szerinti osztályozás, mert itt már némi helyhez kötöttséget is találunk. Ugyanis az udvarhelyvidéki kapuk indás hármas levelű stilizált díszétől nagyon elüt a csíki lóherés és pálmás kapu” – olvasható Huszka József könyvében. Ugyan 1895-ben jelent meg A székely ház, de Furu Árpád Táji tagolódás Erdély népi építészetében (Exit Kiadó, Kolozsvár, 2017) című könyvében azt írja, hogy a szerző formai, szerkezeti és a kapuk díszítéseinek szempontjából helyesen osztályozza őket. Huszka József – ahogy már említettük, a díszítés szerint – négy nagy főcsoportba sorolja a székelykapukat: külön csoportba tartoznak azok, amelyeken a kiskapu fölötti rész be van töltve, és néha címer, jelvény vagy egyéb díszek jelennek meg rajta. Egy másik kategóriába sorolta azokat a székelykapukat, amelyeken a kiskapu fölötti tér egy vagy több, apróbb kerek ablakkal van kitöltve, vagyis három-három lyuk van egymás fölött. Azok a kapuk, amelyeken a kiskapu fölött rácsos szerkezet van, külön csoportba tartoznak, és a szerző szerint azok is, amelyeket modern, természetes alakokkal ékesítettek. Mi a szerepe? A szerző arra is kitér, hogy melyik típus melyik táj­ra jellemző, így például megtudjuk, hogy a rácsos kapu Csíkban elterjedt típus, és azok, amelyeken a kiskapu fölötti tér be van töltve, leginkább Udvarhely környékére jellemzőek. A szemöldökgerendán általában valamilyen felirat olvasható latin vagy magyar nyelven, amely lehet népi bölcsesség, idézet a Bibliából vagy leggyakrabban datálás, hogy mikor és ki állíttatta a kaput. „Az egyenes szívűt ezen kapu várja, a kétes szívűt pediglen kizárja” – ilyen és ehhez hasonló népi bölcsességeket írtak fel a gerendára, amely arra utal, hogy a kapu nem csak elválasztja az udvart az utcától, hanem ennél fontosabb szerepe van – erről sorozatunk következő részében fogunk beszámolni.

(Folytatjuk) Péter Ágnes



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!