Azt mondja csillogó szemmel a csíkszeredai erdészeti középiskolánál vendégeskedő német ember, lenyűgözi őt, hogy mekkora területen és milyen érintetlen erdők vannak Székelyföldön. Vajon az érintetlent mire érti? – töprengek magamban. Mert ha arra, hogy a térségben kevés a kijelölt turistaútvonal az erdőkben, akkor némileg igaza van, hiszen pár éve kezdte el a megyei hegyi- és barlangimentő közszolgálat a túraútvonalak kijelölését és segítséget keveset kap ebben ahhoz képest, hogy turisztikai szempontból milyen nagy jelentősége van ennek. – Kisebb a helyi, erdei turizmus is, mint nálunk, pedig sokkal gazdagabb az állatvilág és nagyobb területeket lehetne bejárni. Arról nem is beszélve, hogy amíg nálunk csak az állatkertben lehet medvét látni, addig itt ezt élő környezetében figyelheti meg a kíváncsiskodó látogató – folytatja az élménybeszámolót. Helyben vagyunk – de a medvetémába nem szeretnék belebonyolódni még akkor sem, ha nekem is az a véleményem, hogy a vadállatok (és nem csak a medve, hanem az őz, a róka, a vaddisznó stb.) meglesése sok külföldi számára lehet érdekes és közkedvelt turistaprogram. Szóval inkább visszatérítem a beszélgetést és rákérdezek, mit ért az alatt, hogy érintetlen? – Nálunk jobban ki van építve az erdei turizmus, ezért többen járják a természetet, ennélfogva pedig gondosabban oda kell figyelnünk annak védelmére, gondozására. Mindezek miatt tehát intenzívebben beleszólunk a természet rendjébe, mondjuk a népsűrűség is nagyobb – válaszol. Azt pedig már rám hagyja, hogy levonjam a következtetést. Illedelmes vendég. Azt nem szeretném, ha jobban beavatkoznánk a természet rendjébe, de az erdei turizmusra jó lenne több hangsúlyt fektetni, útvonalakat kijelölni, ezeket rendben tartani, az erdőket megtisztítani. Jó néhány önkormányzat rájött erre és kilátót épített a települést környező hegység tetején, máshol csekély odafigyelést sem mutatnak természeti értékek iránt. Van mit fejlődnünk és tanulnunk tehát a szakmai tapasztalatcserére hozzánk érkező német szakemberektől. Pál Bíborka