A Hableány dunai tragédiája megrázta az egész világ közvéleményét. A hajóroncsot úgy tűnik – kegyeleti okokból –, soha nem újítják fel, egy részét talán egy emlékhely darabjának szánják. Az sem valószínű, hogy e néven a kö­zeljövőben hajót bocsátanának vízre. Egy másik, korábbi hír is idekívánkozik: 2017. május 18-án Párizsban felavatták gróf Széchenyi Ödön felújított emléktábláját. „Tengerünk nincs, de voltak és vannak kitűnő hajósaink, akik rendkívüli teljesítményekkel szereztek dicsőséget hazájuknak” – hangsúlyozta Károlyi György nagykövet az avatóünnepségén. Az emléktábla pontos szövege: „Itt szállt partra 1867. május 18-án gróf Széchenyi Ödön, aki először hajózott Budapesttől Párizsig az Európát egyesítő víziúton.” A márványtáblához egykor magam is elzarándokoltam. Ha összefüggést keresünk a tragédia és a jeles esemény között, a közös pont a Hableány, mivel Széchenyi is erre a névre keresztelte járművét. A Közgazdasági Egyetem közlekedés szakán hajózásból írtam egykor diplomamunkámat, s hajózási ambíciókat is dédelgettem. Akkor találkoztam a szakirodalomban Széchenyi Ödön vállalkozásával. A hetvenes években nagyon sokat beszéltek a Duna–Majna–Rajna csatornáról, ami Európa egyik legköltségesebb közös beruházása volt, s 1992-re valósult meg. A projekt a Fekete-tengertől az Északi-tengerig biztosított közvetlen vízi utat, s a folyami szállítást is forradalmasította. E nagyszabású terv magját a legnagyobb magyar, Széchenyi István másodszülött sarja, Széchenyi Ödön ültette el. Talán apjától örökölte a Duna szeretetét, s a köz szolgálatát, így nagy jövőt látott a hajózásban. Az 1867-es Párizsi Világkiállítás gondolkoztatta el, hogy vízi úton hajózzon kishazánkból a fény váro­sába. Nem bravúrnak szánta tettét, hazánk fejlődését kívánta szolgálni az olcsó vízi szállítás népszerűsítésével. A már említett átjáró – elméletileg – létezett kezdetleges formájában, hiszen 1846-ban nyitották meg a Dunát a Majnával összekötő Lajos-csatornát, amelynek korlátait bonyolult zsiliprendszere s a vasútépítés konkurenciája jelentették. Széchenyi a Hableány építésénél a várható nehézségekre is ügyelt, hiszen a húsz méter hosszú gőzös merülése alig haladta meg a fél métert. A megálmodó mindenre gondolt, alapos hajózási ismeretekre tett szert, így a negyvenhárom napos út viszonylag zökkenőmentesen folyt le. A többi már a bulvárlapok oldalaira kívánkozik: Verne Gyula fogadta a merész hajósokat, egyesek szerint a Dunai hajós regény ötlete is a Szajna-parti dokkban fogalmazódott meg benne. III. Napóleon is megfordult a fedélzeten, Széchenyit Becsületrenddel tüntette ki, a vállalkozást a világkiállításon aranyéremmel ismerték el. Csermák Zoltán