borús égbolt
Szavazás
Vegyes érzésekkel néztem a részvételre vonatkozó jelentéseket a választási hatóság honlapján: nem lepett, meg, hogy a regáti megyékben nagyobb volt a reggeli órákban a jelenlét, mint az erdélyi megyékben, azon sem csodálkoztam, hogy Hargita megye nem volt az élvonalban, de kérdéseket vetett fel bennem az a tény, hogy reggel 10-kor a megyék rangsorában az utolsó helyen álltunk, mögöttünk már csak Bukarest kullogott, déli 1 órára feltornáztuk magunkat a 36. helyre (a 42-ből), s estére hol a 38., hol a 39. helyen voltunk. Annál inkább meglepett a Kolozs megyei viszonylag alacsony részvételi arány, no meg a Maros megyei adatsor. Ugyanis nem mindegy, hogy közösségünknek tagjai milyen arányt képviselnek egy-egy önkormányzati testületben, ennek révén pedig milyen tisztségekhez jutnak hozzá a román többségű megyékben, városokban. Marosvásárhelyen, Maros megyében pedig a szimbolikus értékű elsőbbség kérdése a tét, az, hogy vezeti-e még magyar ember a várost, a megyét a következő mandátumban, netán azután…
Nálunk sokféle magyarázata, oka lehet a távolmaradásnak a több települést sújtó árvíztől az tét nélküli választást övező érdektelenségig. A gyimesi, kászoni, remetei és csomafalvi lakosoknak, no de a madéfalviaknak és a csíkszentkirályiaknak sem a választás volt a hétvégén az elsődleges teendőjük, javaik mentése, a károk felszámolása elsőbbnek bizonyult minden másnál. Emellett azonban szavazni is elmentek az emberek – talán nem annyian, mint egy másik, átlagos vasárnapon tették volna. Több településen egy jelölt indult a polgármesteri székért, így ellenfelei, ellenzői nem látták értelmét elmenni szavazni, pártfogói pedig a biztos siker tudatában maradtak távol. Mások a politikai élet és a korrupció valós és vélt összefonódása miatt maradtak távol, s megint mások a kisebbségi jogok megnyirbálása miatti kiábrándultságukban nem éltek szavazati jogukkal. Meg aztán senki nem tudja megmondani, hogy a választói névjegyzékben szereplő fiatalok közül hányan hiányoznak nemcsak a településről, hanem az országból, mert idegenben keresik meg a mindennapit, így ők is a szavazati jogukkal nem elő polgárok táborát gyarapítják…
De voltak, akik megtették állampolgári kötelességüket, éltek a választás jogával. S tették ezt annak tudatában, hogy a település – a község, a város – következő négy évének életéről döntenek. Tették ezt azzal a reménnyel, hogy a megválasztottakon nem találnak fogást a hatóságok, hogy mandátumuk teljes ideje alatt a közösséget fogják szolgálni.
Visszafogott, csendes volt a kampány minálunk, s talán ez így is volt rendjén: nagyot nem volt mit ígérni, annak az ideje rég lejárt. Felelős politikus csak olyant ígérhet, amit képes betartani, betartatni, s ezzel bizalmat szerez. No meg azzal, ha képes teljes mellszélességgel kiállni egy eszme vagy jelkép mellett, ha a szükség úgy hozza.
Visszafogott részvétellel ugyan, de a választópolgárok megtették kötelességüket. Mától a politikusokon, a közéleti szerepet vállaló választottakon múlik, hogy miként élnek bizalmunkkal. Egyelőre szorítsunk nekik…
Sarány István
.jpg)
