borús égbolt
enyhe eső
Számmisztika
Versenyen alapuló, versenyszellemű világunkban hajlandók vagyunk mindent számszerűsíteni, a számok nyelvére fordítani és számként megjeleníteni, táblázatba foglalni és grafikonon ábrázolni. Ez alól nem kivétel a pünkösdszombati csíksomlyói zarándoklat sem. Hosszú ideig az volt a téma, hogy hányan voltak a rendezvényen. A magyar médiák írtak egy számot – általában százezrekről adtak hírt –, a románok jóval kisebb számot említettek, többnyire tízezrekről szóltak a híradások. A kilencvenes évek elején azonban inkább a zászlók számlálása volt a divatos téma, a nemzetféltők azt számolgatták, hogy hány magyar, Árpád-sávos vagy székely lobogó lengedezik a templomi zászlók között. A szervezők számolgatták, hogy melyik keresztaljával hány zarándok érkezik. A rendőrök és a csendőrök hírül adták, hogy hány alkalmazottjuk vigyáz a rendre, a zavartalan közlekedésre, s azt is, hogy időnként hány magyarországi pályatársuk segíti munkájukat. A mentősöket is gyakran megkérdezik, hogy hány elsősegélynyújtó, betegellátó helyet létesítettek, hány gépkocsijuk volt a helyszínen s hány beteget kellett ellátniuk? Nem mentesülnek a számadástól a városháza alkalmazottjai sem: hány kereskedelmi engedélyt adtak ki, mennyi volt ebből a város bevétele? De azt is meg lehet számolni, kimutatást készíteni róla, hogy melyik búcsúban hányszor eredt el az eső, hányszor sütött ki a nap, hányszor húztak el filmet készítő kisrepülőgépek vagy drónok a zarándokok fölött, mennyi időbe telik Zsögödből a Kissomlyó-hegyére feljutni gyalogosan és gépkocsival, mennyibe száraz időben és mennyibe sárban? A kíváncsibbja azt is megszámolhatná, hogy hány zarándok érkezett szervezett csoporttal s hányan érkeztek családdal, baráti társasággal? Vagy arról, hogy a hétvégén hány személygépkocsi és hány autóbusz érkezett a városba? Szép grafikonokat lehetne készíteni a Csíksomlyó száz-százötven kilométeres körzetében lévő szálláshelyek számának gyarapodásáról és foglaltsági mutatóinak alakulásáról, a becsült bevételekről és a befizetett adókról.
Pedig Csíksomlyó, a somlyói búcsú nem számhalmaz, nem verseny. Nem kellene azzá tenni. Ugyanis a búcsú vonzerejét nem az adja, hogy tízezren vagy százezren, netán kétannyian vettek részt rajta. S az sem, hogy hány és milyen zászló lengett. A búcsú maga a csoda, misztérium. Ezt bizonyította be idén is a hatalmas zarándoktömeg fegyelmezettségével, kitartásával, az időjárás viszontagságainak, az utazás fáradalmainak vállalásával. A többi, a számokon túl csak annak a jele, hogy az emberek emberi kötelességüket teljesítik, amikor vigyáznak egymásra: vigyáznak a zavartalan közlekedésre, a közrendre, ellátják a betegeket és a sérülteket, vizet adnak a szomjazónak, szállást az utazónak, tisztességes szolgáltatást annak, aki azt igényli. Somlyó kapcsán lehet számolni, de nem érdemes. Vannak olyan értékek, amelyek nem számszerűsíthetők…
Sarány István
fokep.jpg)
.jpg)
 (002).jpg)
