Szencsed Farkaslakához tartozik, viszont elég távol esik magától a községtől. A havasi legelők, kaszálók mesebeli hangulata, a természet fensége rabul ejti az arrajárót. A forgalmas településektől elzárt hegyi tanyavilágot választotta Nyulas Imre gazdálkodó a kiveszőben lévő őshonos fajállatok tenyésztésének otthonául.

A Kalonda-tetőn rögtön jobbra, a szénégetők és a hatalmas kiterjedésű nárciszmezőkön túl köves úton közelíthető meg a legkönnyebben a hegyi tanyavilág. Erdőrészeken áthaladva, a „fenlapály” tetején – ahogy Orbán Balázs nevezte –, ezer méteren egyszer csak feltűnik néhány ház. Míg 1966-ban a falunak 152 bejegyzett lakója volt, mára mindössze hat személy állandó lakhelye.
Egyetlen főút szeli át a települést, a házak pedig elszórtan, itt-ott, vigyázó szemekként ülnek a tájban. A kis fatemplom mellett balra fordulva már fel is tűnik a ménes: akárcsak a vadlovak, szabadon le­gelésznek a fennsík ősszel is buja lege­lőjén.
A bekerített, tízhektáros terület bejáratánál két jurta fogad, kicsit odébb feltűnik a tájba illeszkedő rönkház is. Érkezésemre tucatnyi közép-ázsiai juhászkutya hangos ugatással rohan a bejárathoz.
A birtok ékköve a mesterségesen kialakított halastó, amelyben pontyok, kárászok úszkálnak, a horgászás mellett csónakázásra, fürdésre is van lehetőség, télen pedig korcsolyázni is lehet.
A nyárádremetei származású Nyulas Imre iskolás évei alatt Udvarhelyen ismerkedett meg feleségével, majd 1988-ban Magyarországra költöztek. Harminc év budapesti tartózkodás után települtek haza, igaz, csak részben, hiszen Imre felesége, Jolika még mindig Pesten dolgozik szülésznőként. A gyerekek felnőttek, ők is Budapesten élnek, nagyobbik fiuk újságíró, a kisebbik numizmatikus – árulja el Imre, amikor a családról faggatom.
– Tulajdonképpen a terület egy része családi örökség, a többit mellé vásároltuk. Apósom itt született Szencsedben, ott távolabb látható a családi házuk. Tudtuk, hogy nem szeretnénk Magyarországon maradni, és azért kellett egy farm, ahonnan nem lehet nyugdíjba menni – mondja kacagva.

Őshonos, kiveszőben lévő állatokat vásárolt

Imre Budapesten vendéglátással foglalkozott, de az állatokhoz, pontosabban a kutyákhoz is köze volt: angol bulldogot tenyésztett több mint huszonöt éven keresztül, ugyanakkor az angolbulldog-klub létrehozója, nyolc éven keresztül elnöke volt. Kapcsolata a fővárosban sem szakadt meg az állatokkal, de azt vallja, az igazi állattenyésztés teljesen más.
Szencsedben 2008-ban fogtak hozzá az építkezéshez, a nyarakat éveken át itt töltötték, míg végre 2017-ben elkészült a ház.

– Úgy gondoltuk, istenkísértés lenne üresen hagyni a házat. Elkezdtem gondolkodni, hogy immár megvan a farm, milyen állatokat telepítsek. Felmértem, hogy tíz hektár nagyon kevés ahhoz, hogy igazi, nagybetűs állattenyésztésbe fogjak, oda több száz hektárra, állatra lenne szükség. Arra jutottam, hogy ne csak profitorientált állattenyésztés legyen, hanem adjon valami pluszértéket, ami ezen túlmutat. Olyan őshonos állatokat kezdtem összevásárolni, amelyek kiveszőben vannak. Például a kovásznai vöröspofájú berke juhnak egy ritkább színváltozatát, a fekete berkét, vagy a kárpáti borzderes szarvasmarhát, amelyet immár néhány magyarországi lelkes embernek és egy egyesületnek köszönhetően az Unióban is elismernek. Csatlakoztam az egyesülethez és próbálok a hazai állományból minél többet összevásárolni. Jelenleg tizennégy ilyen tehenünk van, tripla hasznosítású fajtáról van szó, zsíros a teje, szép borjakat nevel, igába is fogható. A Kárpátok külső karéját – Prahova, Dolj, Vrancea, Vâlcea, Bákó megyéket – végigjárva különböző helyekről hoztam a teheneket, könnyen tartható fajta, szelíd jószág. Báznai sertéseket is tartok, amelyet az 1870-es években a szászok tenyésztettek ki Báznán, a mangalica és az angol berkshire kereszteződéséből származik. Gyerekkoromban mindenki báznait tartott, a termelési mutatói elmaradnak a mostani fajtáktól, de a minősége messzemenően túlszárnyalja: teljesen más, ízletesebb szalonnája van – véli Imre.
Az állatok télen-nyáron a szabadban vannak, s bár van egy lefödés, ahol takarmányt kapnak, nem maradnak bent télen sem.
– Minden állat szabadon él nálunk, hetven állatot egyedül nem tudnék elrendezni – mondja Imre.

A kunfakó ló kutatási program alatt van

A kunfakó lovakat Eördögh András magyarországi lótenyésztő álmodta meg, a honfoglalás kori lovat szerette volna visszatenyészteni, amely az 1500–1600-as években kiveszett Magyarországról, Erdélyben egy picit tovább fennmaradt székely ló gyanánt, akár az 1940-es évekig fellelhető volt. Az archeogenetikai kutatások azt igazolták, hogy a honfoglaló magyarok zömében viszonylag kis termetű, tarpán származású keleti arab ló beütést mutató lovakon jöttek.
– Nyilván voltak eltérések, hisz a vezérek, a vezetőréteg nagyobb, elegánsabb lovakon lovagolt. A ló ajándéktárgy volt abban az időben, egymásnak ajándékoztak különböző fajta, jó küllemű lovakat. A hadsereg viszont ezeket a kis termetű lovakat használta. A tarpán az 1840-es években kiveszett, de a lengyel lakosság körében nagyon sok tarpán származású ló maradt fenn, amelyeket a mezőgazdaságban vagy akár lovagolni használtak. A lengyel állam konyik fajta néven összegyűjtötte a tarpán lovakat és újra kezdte tenyészteni. Küllemi jegyekben, szilajságban, használatban teljesen megfelel annak, ami az őse volt – meséli Imre erről a fajtáról a tudnivalókat.
Eördögh András kunfakónak nevezte el ezt a lófajtát, jelenleg Magyarországon kutatási program alatt van. Egyelőre 150-200 kancával rendelkezik az állomány, Erdélyben Szencsedben van egy helyen a legtöbb kunfakó: tizennégy, és nagyjából még ugyanennyi néhány tenyésztőnél.
– Megalapítottuk Kincses Kál­mánékkal és néhány, erre fogékony tenyésztővel az Erdélyi Kunfakó Egyesületet és megpróbáljuk a Magyarországi Kunfakó Egyesület égisze alatt, az ő szabályzatait betartva és a tenyésztési programot követve tenyészteni. Elsősorban hátasló, kényelmes lovagolni, emellett jó idegrendszerű, átengedő, kezes, emberszerető, gyerekbarát ló. Kiváló családi lóvá vált, Magyarországon a hagyományőrző lovas harcászok, íjászok előszeretettel lovagolnak kunfakón. Könnyen tartható, nem igényes, télen-nyáron szabad ég alatt tartható, különleges abrakot nem igényel, állatorvos csak a kötelező oltások alkalmával látja. Az állomány fiatal lovakból áll, három lovam képzés alatt van, és az ősz folyamán elindul hat-hét fiatal kancának is a betanítása – mondja Imre, aki hosszú távon lovas turizmusban gondolkodik: túravezetővel, teljes felszereléssel csillagtúrákra adnák bérbe a lovakat. A jurtákban szálláslehetőség is van a lovasoknak, és a vendégek a helyben előállított házi termékeket – húst, tejet, tojást – fogyaszthatják.