Sorállások
Ki ne emlékezne a régi sorban állásokra a korombéliek közül?! Hiszen az 50, de akár a 40 fölöttiek életének jelentős része azzal telt az átkosban, hogy sort állt valamiért. A mostani fiataloknak nehéz elképzelni, de mi sort álltunk néha naponta többször, több órát is egy darab húsért, gyenge minőségű felvágottért, mosóporért, s még számos egyéb olyan szükségleti cikkért, amit most csupán a polcról leemelünk, s a kifizetése után máris vihetünk. Bizony! S úgy igaz, hogy ezek a sorállások kimerítők voltak, de megvolt a jó oldaluk is. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy a társadalmi élet egyfajta szocializációs lehetősége volt, hiszen bárkinek megvolt rá az esélye, hogy a kígyózó hosszú sorban – amelyben akár több száz ember is állhatott – olyan régen látott kedves ismerőssel találkozik, akivel szívesen vált néhány szót. Ráadásul mindezt büntetlenül tehette, hiszen abban a korszakban a gyülekezési jog is tiltott volt, magyarán, ha például néhány fiatal összeült egy szórakozóhelyen, bármikor lecsaphattak rájuk az akkori rendfenntartók, és bevihették „államellenes bűntény” gyanújával. De a sorban állókat ez a veszély nem fenyegette. Itt lehetett trécselni nyugodtan, még vicceket is el lehetett sütni néha, természetesen, suttogva, és csak nagyon megbízható fülekbe.
A helyzet azonban változott, ma már nincsenek sorok szükségleti cikkekért, vannak viszont egyébért. Például sort állhatunk, ha kedvezményesen akarunk adót fizetni, vagy különféle okmányainkat akarjuk kicserélni, néha még az orvosnál is, vagy a postán. Szóval, mostanság is vannak sorok, csak másért…
Egy dolog azonban nem változott az egykori és mostani sorállásokban: akkor is, most is voltak egyesek és kettesek. Az egyesek akkor is, most is megengedhették maguknak, hogy előre menjenek a sorban, a kettesek morgolódhattak, illetve morgolódhatnak, de várakozniuk kell a sorukra.
Jánossy Alíz