A 70-en túliak társaságának (HTT) általában két témája van: „most éppen hol fáj” és „a mai fiatalok…” (Egyes közösségek tagjai pedig az utak állapotán és a sok kóbor kutya jelenlétén siránkoznak)… Az 1956-os „ellenforradalom, események, népfelkelés” sokára kapta meg méltó megnevezését: forradalom és szabadságharc. A 60. évforduló kapcsán mondta egy résztvevő: a „dicső kommunizmus” idején lehettél szép, de okos nem. Temesvári sorstársam, a szocialista mezőgazdaság „építésében” még a 60-as évek végén kifejezte, ha valamiről külön-, azaz eltérő véleményed van, akkor egyből kényelmetlenné válsz a mindenható pártemberek szemében. Ö egyszer arról beszélt félhivatalosan, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben mi negatív szelekciót végzünk, azokat az egyedeket próbáljuk szaporítani, melyek a rossz körülmények között is adnak bár egy kicsi tejet. (Mely teljesítményt egy önérzetes kecske is „szégyellné”). Amikor a déli busszal igyekeztünk hazafelé a rajonközpontból, ahol a legújabb „mozgósító jellegű”, azaz nem teljesíthető tervfeladatokat kaptuk meg, dr. D. H. kitört: Jánoska, mi úgy vagyunk, mint a proletáriátus, nincsen vesztenivalónk, csak a láncaink. (Tudni kell, hogy a mezőgazdasági szakembereknek abban az időben nem volt költözködésű joguk, és kórházba is csak úgy fogadták be őket, ha nem állt fenn a gyanú, hogy a szocialista mezőgazdaságból akartak szabadulni.) Busszal gurulunk falunkba, kár lett volna „a szolgálati kocsit”, a „szőrös Pobedát” igénybe venni, és Bandi bácsi vagy Feri bácsi fagyoskodjon valahol, míg a fejtágító tart, így szerencsénkre nem volt veszélyes fültanúja a doktor kifakadásának. Ő pár év múlva már nem volt „kényelmetlen, hálátlan állampolgár”, Jugoszláviába kirándult, s onnan „átlépett” a NSZK-ban… A doktor úr anyai ágon egy régi vágású román tábornok unokája volt, édesapja pedig Temesvár ismert jogásza, egy időszakban politikai elítélt („ahogy az nálunk szokás volt”), majd kétkezi munkás. (Fia, az édesapa akkori igazolásaival végezte el az Állatorvosi Egyetemet, amelynek dátumát minden évben kijavította, és így lett belőle becsületes munkásgyerek). Őt nem kapta el az a tisztogatási hullám, amely például a Mezőgazdasági Akadémiáról „eltávolította” évfolyamunk büszkeségeit. A PESTI SRÁCOKNAK köszönhetem, hogy első 2,5 évemet anyanyelvemen végezhettem, olyan tudós nevelők szárnyai alatt, mint a polihisztor Papp-testvérek, a vegyészmérnök Dankanits László, dr. Csapó József, Kovács Béla vagy a tudós Nyárády Antal. Több helyen láttam, hogy ’56 októberének lázas napjaiban a román pártvezetés igyekezett szembeállítani a román és magyar diákságot, elkerülve ezáltal a forrongást. Előttem van ma is, hogy október 24-én, magas, nálam idősebb évfolyamtársam reggel, előadás előtt megkérdezett „Ce este la voi?”(Mi van NÁLATOK?). Büszke voltam, de bizalmatlan, csak annyit mondtam. Hallottam valamit… (És úgy láttam, P. Petru nem hitte, de a román kollégák közül még november 4. után is sokan felnéztek ránk.) Ellentétben álltak a Szabad Kossuth Rádióban hallottak és a Román Kormány álláspontja. Akkor tanultuk a mikroszkópot, amelynek meghatározása: fordított, nagyított és képernyőn fel nem fogható képet ad. Egyetlen, idősebb – és párttag – magyar évfolyamtársunk, Nagyszabó megmagyarázta: „A helybeliek álláspontja olyan, mint a mikroszkóp képe: fordított, nagyított és (agy-) hártyán fel nem fogható.” A felvételi után a 120-as évfolyamon hatan voltunk magyarok, három-három koreaival és göröggel együtt, a létszám állandóam változott, csökkent, sokan kiestek a vizsgákon és a „tisztogatás” miatt, újak csak a „látogatásnélküliek”(a fără frecvență, vagyis féfé – ff) kis táborából érkeztek, habár épp úgy, mint az orvosin, itt sem lehet gyakorlat nélkül mindent elsajátítani. Kis termetű kollégánk volt a megrögzött „féfés”, rá mondtuk, hogy még a két hónapos katonaságot is látogatás nélkülin végezte… Mai fiatalok, elhiszitek? Tizenhat éves voltam akkor. Szathmáry János, Kolozsvár–Gyergyószentmiklós [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]