Sikerkönyv
Sikerkönyv bemutatóinak sorozatát szervezte a székelyudvarhelyi székhelyű Hagyományőrzési Forrásközpont, Hargita Megye Tanácsának kulturális intézménye. A székelység története sikerkönyv, mert az első kiadás, a hazai magyar könyvpiacon ritkán tapasztalt magas példányszám dacára rövid idő alatt hiánycikk lett. Sikerkönyv, mert rendelkezik mindazokkal az ismérvekkel, amelyek ahhoz szükségesek, hogy egy könyv keresett, kedvelt legyen.
Először is: olyan témát taglal, amely sokakat érdekel – a múltat. Az elhallgatott, legendákkal ötvözött, érzelmeket gerjesztő történelmi múltat.
Másodszor: a kötet a képernyő bűvöletében élő gyermekek érdeklődését is képes felkelteni, mert színes, mozgalmas, videoklipszerűen pörgő, látványos, az érdeklődési körbe tartozó témákra való utalásokban gazdag, a szöveg igényes, de közérthető, a tudományosság nem az idegen szavak mértéktelen használatában, hanem az adatok pontosságában, a többféle szemlélet felvonultatásában és a tudományos tények és mondák, legendák egymás mellé állításában, ugyanakkor a közöttük lévő határ megjelölésében nyilvánul meg.
Harmadsorban a szerkesztést emelném ki: bár a kötetet tizenegy – különböző korú és habitusú – történész és pedagógus szerző jegyzi, az összkép egységes. A szerkesztő eltalálta a korszakolást, az egyes témák terjedelmének arányát, egységessé tudta tenni a nyelvezetet, anélkül, hogy kioltotta volna az egyes szerzők egyedi hangját.
Negyedszer: ez a kötet olyan, mint amilyennek lennie kell egy tankönyvnek: korszerű, tetszetős, könnyen áttekinthető az alkalmazott grafikai és tipográfiai megoldások által, s a tanulmányozott szöveg továbbgondolásra, további cselekvésekre – olvasásra, filmnézésre – serkenti azokat, akik felütik.
S végül, de nem utolsósorban a grafikai kivitelezés, a tetszetős illusztrációs anyag – Gyöngyössy János munkája – teszi sikerkönyvvé a kiadványt.
Tapasztalataink szerint a hazai történelemoktatás a politikai céloknak alárendelt történetírás szellemében folyt, és számos fontos információtól fosztotta meg a gyermekeket generációkon át. A nyilvánvaló másság tudata a családi legendáriumban, a nagy- és dédszülők elbeszéléseiből, a kicsi magyar világban iskolát látogató szülők-nagyszülők által tanultak átadásából, illetve néhány elkötelezett pedagógus tananyagon kívüli információk átadásából táplálkozik.
A rendszerváltást követő negyedszázadban számos munka jelent meg a székelység történelméről, annak egyes vetületeiről, kisebb-nagyobb szeleteiről, és mellette számos tudományos igényűnek mondott, kétes értékű munka is napvilágot látott, de mindeddig ez az első könyv, amelyet felső tagozatos gyermekeknek, no meg szüleiknek, nagyszüleiknek szántak a szerzők.
Azt csak remélhetem, hogy más tudományágak művelői, más tárgyat oktató pedagógusok is kedvet kapnak arra, hogy korszerű, a gyermekek igényeinek megfelelő, a tanulás folyamatát megkönnyítő, tetszetős tankönyvet írjanak, szerkesszenek. A minta már megvan!
Sarány István