A múlt héten, pontosabban május 16-án az Országos Statisztikai Intézet (INS) nyilvánosságra hozta a bruttó nemzeti termékre vonatkozó (GDP) közleményét, akárcsak az Eurostat, az uniós tagállamok GDP-je első évnegyedi alakulásával kapcsolatosat. Ami országunkat illeti, a számadatok némi meglepetést okoztak, lévén, hogy az első évnegyedben a vártnál nagyobb arányban növekedett a GDP, mármint a múlt esztendő azonos időszakához viszonyítva. Ebben az összefüggésben utalhatunk arra is, hogy alig 3-4 héttel ezelőtt egyes hazai, valamint nemzetközi pénzintézetek módosítottak előrejelzéseiken, szerényebb növekedési aránnyal számolva (igaz nemcsak országunk esetében). Az Eurostat adatai szerint a legiramosabb gazdasági növekedést Románia jegyezte, ilyenképpen pedig a toplista élére került. Lássuk a számadatokat. 2016 első évnegyedéhez viszonyítva országunk esetében a GDP-növekedés 5,7%-os volt (szezonális kiigazításban pedig 5,6%-os). A megelőző évnegyedhez, azaz 2016 negyedik évnegyedéhez viszonyítva a növekedési arány 1,7%-os volt. 5% feletti növekedést egyetlen uniós tagállam sem jegyzett, a második helyet elfoglaló Lengyelország esetében az 4,1% volt, akárcsak Litvánia esetében, majd Magyarország következett 3,7%-os GDP-növekedéssel. (Megjegyzendő azonban, hogy adatközlés hiányában az Eurostat kimutatásában nem szerepel Szlovénia, Svédország, Horvátország, Észtország és Írország.) Amúgy uniós viszonylatban a szóban forgó növekedési arány 2%-os volt. A hazai és a külföldi szakelemzők döntő többsége szerint Románia esetében továbbra is az iramos gazdasági növekedés „motorját” a belső fogyasztás gyarapodása képezte, s e motor „teljesítményét” úgymond fokozta a közszféra egyes szegmenseiben az elmúlt év végén, valamint ez év elején bekövetkezett béremelések, valamint a nyugdíjpont értékének, illetve az országos garantált bruttó minimálbér szintjének megemelése. „Rosszra” is fordulhat… Ez a növekedési arány mindenképp irigylésre méltó és örvendetes, akárcsak az eddigi közszférai bérkiigazítások, valamint a majdani közszférai egységes bérezési kerettörvény által „beígért” kereset-növekedések. De felvetődik a kérdés: fenntartható lesz-e egy ilyen arányú növekedés a későbbiek során, illetve képes lesz-e Románia beilleszkedni a legfeljebb 3%-os költségvetési hiánycélba? Nos, erre a kérdésre nemigen adnak egyértelműen pozitív előjelű választ a szakmai berkekben. Ahogy mondani szokták: a jó, akár rosszra is fordulhat. Tekintélyes gazdasági elemzők szerint a fogyasztás tekintetében objektív módon bekövetkezhet a „telítettségi” jelenség. Ezért is állítják azt továbbra is, hogy Románia esetében éves viszonylatban a GDP-növekedés az idén nemigen haladhatja meg az 5%-ot. Az elemzésekből az is kiderül, hogy a fogyasztáson túl a szolgáltatások, s azon belül a cégek számára biztosított szolgáltatások esetében következett be valamelyes bővülés, illetve egyes feldolgozó-ágazatokban. Ebben a megközelítésben pedig elmondható, hogy nemigen nevezhető szerencsésnek az, hogy az építkezési szektor, valamint az ipar szerepvállalása a GDP bővülésében még mindig „erőtlen”. És ezzel el is érkeztünk a továbbra is legkényesebbnek tartott tárgykörhöz, nevezetesen a beruházások, s azon belül a közberuházások, valamint az európai alapokból finanszírozott projektek ügyéhez. Igen, mert infrastruktúra-fejlesztés nélkül nemigen képzelhető el az építkezési szektor erőteljes fellendülése, számos iparág termelésének fokozása, s nem utolsósorban az új munkahelyek megteremtésének a valós lehetősége. Figyelmeztető jelek Amikor azt emlegetjük, hogy a jó is rosszra fordulhat, utalhatunk másabb makrogazdasági fejleményekre is. Itt van például a hazai külkereskedelem első évnegyedi alakulása, amelyre vonatkozóan május 10-én hozott nyilvánosságra hivatalos közleményt az INS. Abból az derült ki, hogy 2016 azonos időszakához képest az export iramosan növekedett, a március hónap folyamán elért 5,7 milliárd eurós érték pedig havi viszonyításban történelmi csúcsot jelent. Amúgy Grindeanu kormányfő igazi teljesítményként értékelte az export növekedését. Akarva, nem akarva, de megfeledkezett arról, hogy annál nagyobb arányban növekedett az import, ilyenképpen pedig elmélyült a külkereskedelmi mérleghiány, illetve az 18%-kal volt nagyobb, mint 2016 első évnegyedében, elérve a 361 millió eurót. És ha már itt tartunk, utalhatunk arra, hogy az importnak megvolt a maga szerepe a valutaárfolyam ingadozása vonatkozásában is, az utóbbi napokban a lej gyengült, ami ugyan „örvendetes” az exportőrök szempontjából (s ezt maga a jegybank kormányzója, Mugur Isărescu is elismerte a minap), de meg lehet a maga hátulütője az importból származó termékek árainak esetleges megemelkedése tekintetében. Amúgy ez egyelőre nem következett be, áprilisban éves viszonylatban a hazai infláció 0,9%-os volt, uniós viszonylatban a legalacsonyabb. A második helyet Írórszág foglalta el 0,7, a harmadikat Szlovákia 0,8%-kal. Az uniós átlag 2% volt. Ugyancsak jelzésértékű az is, hogy a fizetési mérleg az első évnegyed során 690 millió eurós deficitet jegyzett, míg az a megelőző esztendő első évnegyedében jóval alacsonyabb volt, nevezetesen 314 millió eurót tett ki. Bekövetkezett egy kedvezőnek távolról sem nevezhető „gyarapodás” is: az ország teljes (állami + privát) küladóssága az első évnegyed folyamán 815 millió euróval növekedett, elérve a 93,1 milliárd eurót. Az említett növekedésből 244 millió euró a közadósság egyenlegének számlájára írandó. Összegezve vannak olyan makrogazdasági mutatók, amelyek mindenképp elismerésre méltók, s ezek között említhetjük a GDP, az infláció alakulását, továbbá a külföldi közvetlen befektetések növekedé­sét, sőt a jelenlegi költségvetési egyensúlyt is. Mindez bizakodásra adhat okot, de talán túlzott optimizmusra kevésbé. A nagy kérdés az, amire már utaltunk, sikerül-e az „egyensúlyban” tartás, fenntartható lesz-e a továbbiak során is egy uniós viszonylatban is igen jelentős gazdasági növekedés, a költségvetési hiány „kordában tartásával” egyidejűleg. Nem egyedi eset Neves és tekintélyes külföldi pénzintézetek, illetve szakértők elemzései, véleményei szerint az Európai Unió kelet-európai országaiban bekövetkezhet a stagnálás. Erről olvashattunk értekezést a Bloomberg amerikai hírügynökség szakelemzőjének írásában. A cikkíró elismeri ugyan, hogy Románia és Lengyelország tekintetében a 2008-as esztendei krízist követően „páratlan gazdasági növekedést sikerült elérni, a jelenlegi körülmények között, amikor is a régiók gazdaságai a növekedési potenciál maximumának a közelébe kerültek, viszont bekövetkezhet az infláció erőteljes növekedése és fennállhat a gazdasági növekedés fokozatos csökkenésének kockázata”. A nagy-britanniai Capital Economics szakelemzői szerint: „úgy tűnik, hogy 2017 lehet Lengyelország, Magyarország és Románia számára a maximális növekedés esztendeje”. Továbbá elemzésükben arra is utalás van, hogy a régiónak az alacsony inflációval kísért erőteljes növekedési periódusa a végéhez közeledik. Ebben a kontextusban továbbá problematikusként ítélik meg a kivándorlás okozta egyre inkább érezhető munkaerőhiányt, valamint a nyersanyagok árainak emelkedő tendenciáját és az inflációs kockázatok felerősödését. Amúgy az Európai Bizottság a minap nyilvánosságra hozott előrejelzése szerint Bulgária, Ma­gyarország, Lengyelország, Ro­mánia és Szlovénia gazdasági növekedésének ritmusa a jövő esztendőben le fog lassulni, s csak Csehország esetében lehet számítani valamelyes felgyorsulásra… Hecser Zoltán