Ismét kissé megkésve hozta nyilvánosságra az általános konszolidált költségvetés végrehajtására vonatkozó szokásos havi helyzetjelentését a pénzügyminisztérium. Ez esetben a szeptember hónapiról van szó. A késlekedésben talán az is közrejátszhatott, hogy a múlt hét elején zajlott le a miniszterjelöltek parlamenti meghallgatása, s több mint bizonyos, hogy a leköszönőfélben lévő Eugen Teodorovici tárcavezető nem tartotta szerencsésnek azokban a napokban közölni azt a maga nemében elszomorító, de ugyanakkor kemény szócsatára is alkalmat adható jelentést. Igen, mert a „meghallgatottaknak” lett volna, amit a fejükhöz vágniuk a kormánypárt honatyáinak… Emlékeztetnénk: augusztus végén a konszolidált általános költségvetés deficitje 21,9 milliárd lej volt, az szeptember végére viszont elérte a 26,97 milliárd lejt, azaz egy hónap folyamán az 5 milliárd lejjel gyarapodott. Ugrásszerű ez a növekedés, hiszen az esztendő első nyolc hónapja viszonylatában annak havi átlaga csak 2,73 milliárd lej volt. Ugyanakkor az augusztus végi 2,1%-kal szemben a GDP-arányos költségvetési hiány szeptember végén elérte a 2,6%-ot, s így igen közel került az egész évre beütemezett 2,76%-hoz. Ez lehet a legkényesebb, illetve a legsúlyosabb probléma az idei költségvetési deficit értékszintje, illetve GDP arányszáma tekintetében. Ez pedig annak okán, hogy az esztendő végéig hátralevő hónapok során nemigen nyílik lehetőség a költségvetési hiány csökkentésére, illetve lefaragására. Ilyen összefüggésben meg kell említenünk, hogy a szeptemberben bekövetkezett „megugrásban” szerepe volt a nyugdíjpont értéke megemelésének, amely újabb tehertételt jelentett az állami társadalombiztosítási költségvetés számára, olyan körülmények között, amikor is a bevételi oldalon jelentkező növekedés jóval szerényebb volt, mint a kiadási oldalon megmutatkozott. Így talán az sem véletlen, hogy szeptember végén a szóban forgó költségvetés deficitje meghaladta a 2,2 milliárd lejt, míg az augusztus végén 1,2 milliárd lej körül volt. Továbbra is felfelé íveltek az egészségbiztosítási egységes országos alap kiadásai is, megközelítve a 30,5 milliárd lejt. Ez önmagában nem is lenne probléma, ha javult volna az egészségügyi ellátás (mind mennyiségi, mind minőségi szempontból). Ennél is nagyobb gond az, hogy az alap deficitje megközelítette a 3 milliárd lejt (az augusztus végén még csak közel 2 milliárd lej volt), ez pedig olyan körülmények között, hogy az állami költségvetésből folyósított szubvenció újabb 25 millió lejjel egészült ki kilenc hónap viszonylatában, megközelítve a 825 millió lejt. Akadozó bevételek A kiadások jelentős megemelkedése előre bekalkulált volt, azaz várható volt, mert például a közszférai bérek idei további megemelkedése már 2017-ben eldőlt (a közszférai egységes bérezésre vonatkozó 2017/153-as törvény előírásai értelmében), akárcsak a nyugdíjpont értékének a szeptember 1-jei megemelése (a 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet értelmében). A Dăncilă-kormány, amikor kidolgozta az idei konszolidált általános költségvetést, és a parlament, amikor megszavazta az arra vonatkozó törvényt, számolt a bevételek gyarapodásával is. Ezzel együtt és ezen túl valakik, valamikor és valahol a jelek szerint elszámolták magukat. Ilyen összefüggésben utalhatunk arra a félhivatalos értesülésünkre, miszerint az elmúlt kilenc hónap során csak egyetlen hónapban sikerült megvalósítani a beütemezett, a beprogramált jövedelmeket. Erről viszont hallgattak a pénzügyminisztérium szokásos havi helyzetjelentései, azokban csak arra volt/van utalás, hogy milyen arányban növekedtek a különböző költségvetési bevételek a megelőző esztendő azonos időszakához viszonyítva. Így például az összbevételek 2018 első kilenc hónapjához viszonyítva 11,6%-kal, a nyereségadóból befolyt összeg 14,5%-kal, a bérből és jövedelmi adóból származó 3,4%-kal, az áfából származó pedig 12%-kal. Első látásra „szemrevalók” ezek az arányok, de amikor azokat összehasonlítjuk a különböző költségvetési kiadások bővülési arányaival, akkor „fennakad a szemünk”. Joggal vetődhet fel a kérdés: más uniós országokban nincsenek ilyen problémák? Lehetnek, sőt vannak is, de ez gyenge vigasz számunkra, Románia számára, főleg azért, mert egy tartósnak ígérkező tendenciával szembesülhetünk, ugyanakkor a kormánynak az időközben foganatosított intézkedései nem jártak kellő eredménnyel, arról nem is beszélve, hogy a közpénzügyek, a fiskalitás terén „úrrá vált” a kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság és a homály. Nemzetközi összehasonlításban a leginkább meggondolkoztató az, hogy országunk esetében a költségvetésnek az adókból és illetékekből, valamint társadalombiztosítási hozzájárulásokból származó bevételei igen alacsony részarányt képviselnek a bruttó nemzeti össztermékben (GDP). Az a múlt esztendőben 27,1%-ot tett ki, 2017-ben pedig még kevesebbet, 25,8%-ot. (Amúgy 2002-től errefelé csupán egyetlen évben, 2007-ben, ért el 29%-ot, a többi évben annál kevesebb volt.) Bulgária sincs makrogazdasági mutatók szempontjából az unió élvonalában, de ott a tavaly adókból és illetékekből, valamint társadalombiztosítási hozzájárulásokból származó bevételek a GDP 29,9%-át tették ki. Továbbá Bulgária 2018-ban áfából akkora összeget inkasszált, ami a GDP 9,1%-át jelentette, míg ez az arány országunkban 6,5% volt. Amúgy az Európai Bizottságnak egy szeptemberben készült jelentése szerint Románia jegyzi az áfainkasszó legnagyobb deficitjét. Ezt annak alapján állítják, hogy míg uniós szinten a szóban forgó arány 36%, addig Romániában csak 21,7% volt. Azt is kiszámították, hogy amennyiben sikerülne elérni az uniós 36%-ot, akkor az idén Románia nem jegyezne költségvetési hiányt, és nem jelenthetnének gondot a jövő esztendőre beütemezett közszférai béremelések, valamint a nyugdíjpont értékének újabb megemelése. Pesszimista előrejelzések A dolgok jelenlegi állása szerint szinte lehetetlennek bizonyulhat a 3% alatti költségvetési deficit. Vannak olyan neves hazai közpénzügyi szakelemzők, akik szerint a hiánycél tiszteletben tartása elúszott, s 4% körül lehet majd a deficit, de vannak olyanok is, akik szerint 3,4% körül lehet, de olyanok is, akik szerint akár a 4%-ot is meghaladhatja. Ilyen összefüggésben napvilágot látott egy olyan értesülés is, miszerint 2 milliárd lejre tehető az összeg, amivel az állami költségvetés tartozik a vállalkozóknak. Az azoknak visszatérítendő áfáról van szó. Azt hallani, hogy igen kinyúlt a „várakozási idő”, és már-már kiszámíthatatlanná vált, hogy mikor is juthatnak pénzükhöz az áfavisszaigénylésre jogosult vállalkozások. Ha ezt is beszámítjuk, akkor még nagyobb gond lehet a költségvetési bevételekkel. Kívülállók, azaz tárgyilagos szakelemzők szerint át kellene gondolni a jövő esztendőben esedékes közszférai béremelések és a nyugdíjpont értéke megemelésének a „menetrendjét”, méghozzá egy átütemezés révén. Ezt bizonyára számításokkal, érvekkel meg lehet indokolni. Az esetleges „átütemezés” azonban társadalmi feszültséget, elégedetlenséget, sőt heves tiltakozásokat válthat ki, ami nemigen kívánatos – s talán veszélyes is – egy olyan esztendőben, amikor helyhatósági, valamint parlamenti választásokra kerül sor.

Hecser Zoltán