Kíváncsian követem az év eleji, tokiói repülőgép-balesetről szóló híreket, egyfajta ártalom ez nálam, hogy több repülős oldalt is rendszeresen követek. A „vírust” kedves családtagomtól kaptam el, aki évekig dolgozott légi utaskísérőként egy nemzetközi társaságnál. Így kulisszatitkokba is betekintést nyertem, magam is repültem már jó párszor. Mindezek fényében lenyűgöző és szinte hihetetlen, hogy az ütközés után pillanatok alatt lángba borult Airbus utasai és személyzete közül senki sem vesztette életét. Őszinte csodálatom a vérprofi személyzetnek és a fegyelmezett utasoknak, hiszen mindannyian kellettek ahhoz, hogy a gépből néhány pillanat alatt épségben és teljes létszámban ki tudjanak menekülni.

A japánok köztudottan nagyon szabálykövető emberek, és bizonyára, amikor a kapitány azonnali evakuálásra szólította fel az utasokat, senki nem kezdte a csomagját, a dzsekijét, a telefonját keresni, hanem azonnal tették, amit a utaskísérők irányítása alatt tenniük kellett. Sajnos egyáltalán nem biztos, hogy például egy hazai járaton ezt tragédiák nélkül meg lehetett volna úszni. Egyszerűen azért, mert fegyelmezetlenek vagyunk, és nagy valószínűséggel vészhelyzetben is csak saját magunkra, értéktárgyainkra gondolnánk. Aki repült, tudja, hogy maga a beszállási folyamat is mennyire zűrös tud lenni, milyen nehezen érik el a légi utaskísérők, hogy mindenki foglalja már el végre a helyét, hogy indulhasson a gép. Vagy leszálláskor, amikor a repülő még mozgásban van, de már majdnem mindenki középen, felállva nyomul, nyitogatja a csomagtartót, elég lenne egy hirtelen megállás, ne adj’ isten ütközés, és megtörténne a baj. Hiába mondja a személyzet, hogy maradjanak helyükön az utasok, falra hányt borsó.
A repülés elterjedtebbé és biztonságosabbá válásával egy időben leértékelődött a személyzet szerepe, az utazóközönség jó része kiszolgálókként tekint a légi utaskísérőkre. Elfelejtjük, hogy necces helyzetben nagyon is tőlük függ, hogy mi történik, hiszen ők kemény képzést kapnak az utasok biztonságának szavatolásáért, és kiképezik őket arra is, hogy 90 másodperc alatt kiürítsék a gépet. De ehhez kell az utasok együttműködése is. Utazáskor egy mosolyt, egy köszönést mindenképp megérdemelnek.