Rendhagyó tavaszi hangverseny

A Szentegyháza városi Gyermekfilharmónia Kápolnásfaluban, nálunk vendégszerepelt pénteken, április 16-án este. Hogy mitől volt rendhagyó ez a hangverseny? Két okból is, az első: mindenről, csak épp tavaszról nem lehet beszélni ezen a vidéken. Egyezzünk meg abban, hogy április közepe van, s Felszegtől fel, egész a Hargita csúcsáig hótakaró borít mindent. A második: a „Fili”, ahogy világszerte ismerik, csak a zenekarral jött, kórus nélkül. Igazából ez a második ok adta a Rendhagyó tavaszi hangverseny címet…
A kezdés előtt ugyanúgy hangoltak a kis zenészek, mint a „nagyok” a világ bármelyik hangversenytermében a fellépés előtt, aztán előlépett Haáz Sándor Tanár Úr, a Fili megálmodója, vezetője (immár harminckilenc éve!), s a szépszámban megjelent közönség elcsendesedett, a gyerekek hangszereiket „kihegyezve” várták a karmesteri pálca intését, aztán elkezdődött a hangverseny, „bemelegítésnek” zenekari indulókat játszottak, aztán felhangzott Purcell: Trumpet tune (Trombitafanfár) című műve. Nagyon szépen felelgettek egymásnak a trombiták, s persze a többi hangszer is, ahogy „diszkréten” beleolvadtak a zeneműbe. Utána jöttek sorba: Mozart: Török induló, Brahms: V. Magyar tánc, Erkel: Hunyadi-induló, Chopin: Gyászinduló…, s itt álljunk meg egy pillanatra… szomorú eseményhez kötődött a gyönyörűen fájdalmas szerzemény, aznap hajnalban halt meg Budapesten Törőcsik Mari, a Nemzet Színésznője, többszörös Kossuth-díjas, s még számtalan kitüntetés birtokosa, nem hiszem, hogy van húszévesnél idősebb magyar és székely, aki nem látott legalább egy jelenetet valamelyik filmjéből… az Ő emlékének lett szentelve a Chopin-mű. Zárásként Bartók Béla: Este a székelyeknél című, nagyszerű gyűjtéséből az egyik legszebb részletet hallottuk, a Hej, én édes jó Istenem című részt, ahol túl azon, hogy ez a csíksomlyói pünkösdi búcsú záróénke, de ahogy minden hangszercsoport külön szerepet kapott, az erőteljesebb, lágyabb futamok úgy követték egymást, mint a csobogó hegyipatakok völgy felé szaladó hullámai… mit mondhatok… elérzékenyültünk.
Köszönet ezeknek a nagyszerű fiataloknak, gyerekeknek, köszönet szüleiknek, akik engedik, sőt biztatják tehetséges csemetéiket, hogy a zenekar, a kórus tagjai legyenek, még egyszer Haáz Sándor Tanár Úrnak, s a kápolnási kultúrotthon igazgatójának, Benedek Viola zenetanárnőnek, aki annak idején a Fili kis „énekesmadara” volt, s aki a kolozsvári Zenekonzervatóriumban szerzett tanári diplomát… (miből lesz a cserebogár!!!?). Ahogy a koncert után Sándor barátommal beszélgetve megemlítettem: ha lecsukott szemmel hallgatom a szép előadást, azt hihettem volna, a világ valamelyik nagy koncerttermében vagyok, de inkább nyitva tartottam a szemem, s gyönyörködtem a fiatalok arcában, azokban a lelkes, örömzenéléstől csillogó szemekben.
Vannak köztük olyanok, akiknek már a nagyszülei, szülei is benne voltak a kórusban, aztán mások a zenekarban, a Fili „túlnőtte” Szentegyházát, már kápolnási gyerekek is régóta „erősítik” a nagy csapatot (lásd a kultúrigazgatónőnk történetét, aki pár évig szólóénekese volt a kórusnak!), reméljük, így megy immár a világ végezetéig…
Itt hívom fel szíves figyelmüket egy fontos eseményre: 2021. május 7-én a szentegyházi Gábor Áron Művelődési Házban születésnapi koncertre kerül sor: a szentegyházi gyermekkórus és filharmónia fennállásának 39. születésnapját ünnepeljük!

Benedek M. Elek,
Kápolnásfalu