Vannak dolgok az életben, amit nehezen tudunk megérteni. Szinte hihetetlen, hogy egy barát, akivel nap mint nap találkozol, beszélgetsz, egyik napról a másikra már nincsen. Semmi jelét nem adja annak, hogy szervi problémája volna, ha csak a melankólia, vagy az enyhe depresszióra való hajlam nem nevezhető tünetnek. Talán édesanyjának elvesztése, akihez nagyon ragaszkodott, vagy feleségének kevesebb, mint két hónappal ezelőtti eltemetése már túl sok volt, nem tudta feldolgozni. Ezt igazolja verseinek tucatja, amit halála után írt volt feleségéhez. A Források augusztusi száma közölte Csillagsziporkák c. versét, amelyben értetlenül áll felesége halála előtt. Az írja: „a halál is csodálkozott miközben elvitt téged.” Most mi csodálkozunk, és értetlenül állunk halálhíre hallatán. Megfoghatatlan és érthetetlen, ami velünk, körülöttünk történik. Egy jó barátot veszítettünk el, sokunknak hiányozni fog. Elkötelezett lokálpatrióta volt. Évek óta (2008-tól) múzeumkalauzként, idegenvezetőként tevékenykedett, turisták százait, ezreit kalauzolta, ismertette meg velük településünk értékeit, szépségeit. Dolgozott a volt Apeminnél beszerzőként, revizorként, bérszámfejtőként, oktatómester volt 19 éven át a volt Pionírháznál, majd a Romaquánál fejezte be szakmai pályafutását. Lelkiismeretes, gerinces ember volt. Munkatársai tisztelték, becsülték. Igazi művészlélek volt: festett, szobrászkodott, verseket írt. Kilenc verseskötetet hagyott az utókornak. Verseit rendszerint közöltük helyi újságunkban, a Forrásokban, de rangos folyóiratok is közöltek írásaiból. Versei jelentek meg a Hargita Népe Kalendáriumban, a Romániai Magyar Szóban, a Helikonban, a Hazanézőben stb. Tiszteletbeli tagja volt 2003-tól a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Irodalmi Körnek. Az általuk megjelentetett Találkozások antológiákban is helyet kaptak versei. Alapító tagja volt a maroshévízi Dr. Urmánczy Nándor Egyesület Irodalmi Körének is, ahol 2013-ban és 2014-ben olvasott fel verseiből. Komán János kortárs író, költő egy tavaly megjelent esszéjében méltatta szonettjeit. „Igazi, művészi lírának” nevezi, Faludy György szonettjeihez hasonlítja. Volt, aki verseit Szabó Lőrinc alkotásaihoz hasonlította. A Költészet Napján, az idén Marosszentgyörgyön mutatták be utolsó napvilágot látott könyvét, 100 válogatott költemény című kötetét. Újabb kéziratot küldött válogatásra, szerkesztésre Burján Emil költőtársának, volt osztálytársának. Ez, valószínű, már csak kéziratban marad fenn az utókornak. Remélem, a városi könyvtár méltó helyet biztosít köteteinek, emlékének. Kamenitzky Antal fogalom volt, és az is marad városunk életében. Sajnos, fiatalkori betegsége miatt utód nélkül halt meg. Így szellemi öröksége mindnyájunké. Őrizzük meg szívünkben, lelkünkben mindörökké. A borszéki tisztelői november 20-án megemlékező irodalmi estet szerveztek, amelyen részt vett a gyergyószentmiklósi Kercsó Attila Irodalmi Kör néhány tagja (Bajna György, Bíró László és Ferencz Attila), a maroshévízi Dr. Urmánczy Nándor Irodalmi Kör részéről Bajkó Zsigmond. A Kolbert Tünde által kezdeményezett megemlékezésen több mint 30 személy vett részt. Sárpátki Ágnes és Móga Renáta kiadatlan verseiből olvastak fel, többen felidézték klasszikus műveltségét. Javaslatként elhangzott, hogy a városi könyvtár venné fel az ő nevét, illetve legyen a 2016-os évben Borszék post mortem díszpolgára. A Helytörténeti Múzeumba kerüljenek be kötetei, kiadatlan versei, és más vele kapcsolatos relikviák. Farkas Aladár, Borszék