Politikai házalók
A politikusok biztosan nem értenek velem egyet, én mégis azt mondom, politikai házalás folyt az utóbbi hetekben vidékünkön. Ez nem egyértelműen rossz dolog. Mindegyik politikai alakulat próbálkozott valamilyen módszerrel a választók közelébe férkőzni, a véleményüket megtudni, netán ötleteket meríteni jól hangzó választási ígéretekhez, s biztosan valamilyen eredményre jutott is, ha valóban jó kérdőívet állított össze szakértői segítséggel, vagy megfelelő kérdezőbiztosokat küldött. Ha nem, végső soron a jelöltek valamiféle sorrendjének felállításában vette hasznát az erőfeszítéseknek.
Nevezték ezeket az alkalmakat közvélemény-kutatásnak, lekérdezésnek, felmérésnek, de megnevezéstől függetlenül a három magyar politikai alakulat általam megkérdezett területi vezetői egyetértettek abban, hogy hasznos volt a kérdőívezés és több személy opcióját megtudták ily módon, mintha például állóurnás előválasztást tartottak volna.
Mégis van egy-két eleme ezeknek a lekérdezéseknek vagy házalásoknak, ami birizgálja az orromat. Hallottam például, hogy Gyergyószentmiklóson az egyik kis utcában úgymond az utcajavításra gyűjtöttek aláírásokat, de kiderült, hogy tulajdonképpen az egyik jelöltnek szánták azokat a gyűjtéssel megbízott iskolás gyermekek. Máshol egyszerűen nem tudta – vagy nem akarta – megmondani a kérdező, hogy ki küldte, így a felkeresett személyek végül azt a bizonytalan választ kapták, hogy „édesanyám”. Márpedig ha valaki bekopog a házamba és nem ismerem, elvárom, hogy elmondja világosan, miért jött, mit akar, ki küldte. Vállalja fel a kérdéseit, vállalja fel a jelöltjeit, ha válaszokat szeretne.
Csakhogy a politika nem éppen az a terület, ahol minden egyértelmű és egyenes. Egy általam megkérdezett szociológus úgy vélekedett, hogy az ilyen típusú felméréseknek általában nincs gazdája, a pártok rendszerint nem szokták magukat kiadni, hanem megbíznak egy céget, amely átvállalja és kivitelezi a feladatot, felfogad önkénteseket vagy kérdezőbiztosokat kisebb-nagyobb összegért, egyúttal egy jó diákmunka-lehetőséget teremtve. Ilyenkor a kérdezőbiztosoknak szoktak adni valamiféle megbízólevelet, igazolást, amit felmutathatnak, amely megkönnyíti a feladatukat, és ugyanakkor alátámasztja a felmérés komolyságát. Az, hogy a válasz cseppet sem lesz titkos, ha mellettem áll a kérdező, amikor beikszelem-karikázom valamelyik nevet, a szociológus szerint nem gond, mert ezeknél a felméréseknél rendszerint nem az a fontos, hogy a kérdezett egyén mit gondol, hanem a megbízók a csoport hozzáállására, véleményére kíváncsiak, azt szeretnék megtudni, hogy melyik a legesélyesebb jelölt, vagy ki a legnépszerűbb a tanácsosi listán.
Nos, ez megint rendben is van, meg nem is – ugyanis jól tudjuk, az eredmény közzététele befolyásolhatja az igazi választások eredményét, s ez akkor fog különösen jól, ha az esélytelenebb jelöltet állítják be nyertesnek a szavazatszámlálók. Persze, az is megtörténhet, hogy az előzetes felmérés alapján a második helyezett bekeményít…
Szóval a lehetőségek száma végtelen. Mégis elgondolkodtatnak a politikai házalások. Elgondolkodtatnak, mert csak ilyenkor házalunk. A mandátum felénél például nem szoktak elégedettségi felmérést végezni községeinkben a választók körében és kiábrándultsági tesztelést sem tartanak. Pedig annak a kérdéseire még én is szívesen válaszolnék.
Daczó Katalin