A szentegyházi Szent Gellért Alapítvány keretében működő Szent Imre Társulat fiataljai már évek óta időt és energiát nem sajnálva misztériumjátékot adnak elő húsvét közeledtével. A Jézus szenvedéstörténetét bemutató produkció zenére és pantomimre épül, és évente 4-5 helyszínen mutatják be. Idén először a Kovászna megyei Perkőre is ellátogattak a lelkes fiatalok, az előadást megelőző főpróbán csatlakozott hozzájuk Keresztes Bea. [caption id="attachment_87515" align="aligncenter" width="1000"] fotók: László F. Csaba[/caption] Virágvasárnap előestéjén római katonák vették birtokba a szentegyházi plébániaudvart. Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen a rend szigorú őrei nem törekedtek nagyobb térhódításra, „csupán” Jézus Krisztus szenvedéstörténetét teljesítették be. Mindazok számára, akiket sikerült összezavarnom, elmondanám: szabadtéri passiójátékról van szó, amelynek már közel tízéves hagyománya van Szentegyházán. A Szent Imre Társulat fiataljai ugyanis 2010 óta minden húsvétkor zenére és pantomimre épülő misztériumjátékot adnak elő. Az idei első fellépésük főpróbáján látogattuk meg a lelkes csapatot, bepillantva a kulisszák mögé. A viszonylag hűvös idő ellenére is sokan viselték korhű jelmezüket, és figyelték felkészítőik, György Attila és György Ida utasításait. A jelenlévők „az ismétlés a tudás anyja” mottót követve többször is elpróbálták a kenyérszaporítás momentumát, s az adakozás hevében még a fotós kollégát is megkínálták a csodás eledellel. A sokadszori gyakorlás végül meghozta a gyümölcsét, hiszen sikerült hiba nélkül előadni a jelenetet. Mint kiderült, nem is olyan egyszerű előre szabályozott hanganyagra mozogni, hiszen nagyon fontos az, hogy a néző tudja beleélni magát a látottakba. Ehhez pedig komolyság és odafigyelés szükséges a színészek részéről. Egyszemélyes közönségként azt tapasztaltam, a fiatal társaság jól érezi magát a próbán, mégsem heccként éli meg a passió előadását. Másfél óra intenzív próba után a közel 40 fős szereplőgárda Jézus ünnepélyes jeruzsálemi bevonulásától elért a Megváltó kereszthaláláig és feltámadásáig. E pillanat különösen megindítóra sikerült, hiszen a szemközti templomban épp szentmiseáldozatot mutattak be, így váratlanul a harangok is megkondultak. A próba tehát lezárult, néhány szereplőre azonban még várt egy teljesítendő feladat. A látottak során ugyanis számos kérdés merült fel bennem, amelyekre elsőként a Jézust alakító Lőrincz Norbert igyekezett választ adni. Az előadás főszereplője alátámasztotta a korábbi észrevételemet, és hangsúlyozta: igyekeznek átélni a passió üzenetét, és komolyan veszik a feladataikat. – Persze van, hogy a próbák alatt bohóckodunk, de amikor élesben kell színpadra állni, beleéljük magunkat a szerepbe. Én például ma nagyon rá tudtam hangolódni az előadásra – jelentette ki Lőrincz Norbert, megjegyezve: nem feltétlenül vallási meggyőződésből alakítja a főszerepet, de fontosnak tartja a fiatalokból álló közösség értékeit, sőt nem ritka az sem, hogy lelkileg feltöltődik egy-egy próba során. – Én korábban el sem tudtam volna képzelni azt, hogy ilyen jellegű előadásban szerepeljek. Természetesen ismertem Jézus szenvedéstörténetét, de amióta „kiveszem a részem” belőle, egészen mást jelent számomra – ismerte be mosolyogva a Jézust alakító fiatal. A zömében középiskolásokból, és fiatal felnőttekből álló szereplők lassan hazaindultak, de Balogh Dóra még szánt pár percet lapunkra. – Sokáig csak figyeltem Mária szerepét, idén pedig én vagyok az, aki eljátszom őt. Úgy érzem, hogy a saját szenvedéseinket is belevisszük a passió előadásába, mindannyian próbáljuk megérteni, átélni és átadni a történteket. Úgy gondolom, hogy a hasonló értékrendünk, hitünk és gondolkodásunk az, ami a leginkább segít minket ebben – fejtette ki Balogh Dóra, aki szerint a hit letagadásával önmagukat árulják el az emberek. A meglepően komoly és határozott véleményeket hallva, már nem volt kérdés az, hogy miért is működik ilyen jól a szabadtéri misztériumjáték Szentegyházán. A Szent Gellért Alapítvány ugyanis máig hű irányelveihez, és úgy próbálja a keresztény értékrendet átadni a fiataloknak, hogy nem erőlteti rájuk az elvárásokat, felismeréseket. Erről már György Ida beszélt lapunknak, hangsúlyozva: tíz év alatt megtanulták, hogy ne várjanak semmit a fiataloktól. – A tapasztalat megmutatta, hogy a mai gyerekek nem szeretik a sok dumát. Nekik élmények kellenek. Amikor az előadás során egy-egy szerepbe bújnak, többet élnek át lelkileg, mint a prédikációk alkalmával – szögezte le a szervező, aki szerint a passió a hit elmélyítésének eszköze egyben. Mint kiderült, az évek során egymást bíztatták a fiatalok, ők hívtak újabb tagokat a Szent Imre Társulatba. Így gyarapodott, és maradt fenn a misztériumjáték hagyatéka. Virágvasárnap előestéjén is erről az összetartásról tettek tanúbizonyságot a passiós szentegyháziak, akik meggyőztek arról, hogy újabb tíz év vár még az értékes kezdeményezésre környékünkön.