Ótott

Moldvában, Csángóföldön jártamban-keltemben botlottam bele ebbe a szép kifejezésbe: ótott. A moldvai csángók a kocsonyát nevezik így. Logikus, a magyar nyelv szépségére bizonyságul szolgáló kifejezés ez, a húslé a fövés után megótódik, megaluszik, és ótottá, kocsonyává áll össze. A disznóságok kedvelőit nemigen kell arról győzködnöm, micsoda nagyszerű étel ez! Ki-ki még meg is bolondíthatja ízlése szerint ecettel, citromlével, hagymával. Hoszszú éveken át ebben az egyetlen értelmében ismertem és használtam ezt a szót, mígnem elérkezett az életünket több mint egy éve gyökerestül felforgató világjárvány. És a járvánnyal együtt megérkezett a betegség elleni védőoltás. Mit oltás? Oltások, hiszen több gyártó vakcinája forgalomban van, egyes típusokért versengés is folyik az országok között. Az oltással együtt pedig meg kellett ismernem az ótott másik jelentését. Hiszen lassan kétfelé szakad a társadalmunk: egyik feléhez tartoznak, akik beadatták (vagy be fogják adatni) a védőoltást, a másik feléhez pedig azok, akik különböző okokból hallani sem akarnak erről. Így leszünk ótottak és nem ótottak. És az még csak a kezdet, ha az ismerősök, rokonok, munkatársak furcsán néznek, mert valaki így, vagy úgy döntött. Már hallani lehet az oltást igazoló útlevélről, rendezvényekről, amin csak ótottként vehetünk részt, korlátozásokról és engedményekről. Bár még kevés a konkrétum, az körvonalazódik, hogy külön sorba állítják az ótottatak és a nem ótottakat. Értjük? Mint a feketéket és a fehéreket, a kicsiket és a nagyokat, a magas és a kevésbé magas intelligenciahányadossal rendelkezőket… A sort a végtelenségig lehetne folytatni, hiszen mi emberek számtalan módon képesek vagyunk megkülönböztetni és elválasztani magunkat másoktól és másokat egymástól. Szóval, az egyik sorba az ótottak, a másikba a nem ótottak. Nekem a legsötétebb történelmi időket idézi ez. Ugyan! Még nem történt ilyen – kontrázhatna azonnal a kedves olvasó. A hangsúly a még szócskán van. Ne legyen igazam, de tartok tőle, hogy a sorbanállásnál cifrább helyzeteket is fog eredményezni ez a társadalmi szakadás. Én azért bízom benne, hogy így vagy úgy, oltással, vagy oltás nélkül, de véget ér ez az időszak, és újra csak olyan értelemben emlegethetem az ótottat, mint egy tál fi nom kocsonyát!

Farkas Endre