A „szerelmes” szappanope­rákból Stefan története vérzett el elsőnek, a 33. részben ő és párja elköt egy nászutas autót és lelépik, mint a gyermek a hittanról – ahogy azt Gyergyóban mondják. Pár kérdés nyitott marad, mint mikor a krimiből valaki kitépte az utolsó lapot… Ennek több oka lehet: a Duna TV nem vásárolta meg a többi részt, a producernek elfogyott a pénze, az írónak kiapadt a vénája, vagy pedig egyéb okok. Amikor az ántivilágban, még boldog gyerekkorom előtti időszakban létezett a Tolnai Világlapja, a Színházi Élet, a Moziújság, Aktuális furcsaságokkal, Maga csak tudja, Intim Pista és egyéb sorozatokkal, voltak folytatásos, könnyű novellák, olyan jó nyári olvasmányok, amelyeknek végül mindig jó a befejezése. Egy kávéházban üldögélő, fantáziával is rendelkező fiatalember az egyik lapban heti rendszerességgel közölt érdekes történetet, sok-sok szereplővel, ami annyit hozott neki a konyhára, hogy nemcsak az irodalompártoló főúr kegye folytán kapott többször javított, sötétített vagy világosított kávét a briós mellé, napi főétkezésként, hanem szerény ebédre is futotta egy kifőzdében. Rejtő Jenő ifjú utánzójának érdeke volt, hogy a történetet minél tovább húzza, mert csak ez biztosított számára a szerény heti jövedelmet. A sokadik folytatást vitte be a szerkesztőségbe, amikor azt nem fogadták el tőle, hanem kezébe adták a legutóbbi lapszámot. A főszerkesztő az összes szereplőt hajókirándulásra vitte és a Bermuda-háromszög közelében a hajó elsüllyedt. Abban az időben olvastam édesapám gazdag könyvtárából Bónyi Adorján Kis kocsi, nagy kocsi című könnyű, de akkori színvonalamhoz találó könyvét. A történet egyszerű: a fővárosi egyetemre járó jogászhallgató zsebpénzéből kiskocsit vesz (Fiat Topolinót vagy Volkswagent, ha volt akkor), a földbirtokos apuka pedig egy nagy autóval lepné meg a sikeres szigorlatok örömére, amit egy magyar származású, csinos gépészmérnöknő szállít le „tengelyen” Angliából. Véletlenül találkoznak az átadás előtt is, a többit már kitalálhatjuk… Ennyi a történet, de engem az is megfogott mint kezdő gazdászhallgatót, hogy az apuka 4-kor kel, a homokfutóval végigjárja a birtokot, mezőgazdasági munkákat irányít, ellenőrzi az istállókat, majd a méhesben vagy a vén diófa alatt várja őt a nagyszerű reggeli, minden elképzelhető finomsággal, kezdésnek egy pohár szilvóriummal (oroszhegyivel, ha a szerző erdélyi lett volna), az öregúr mindenből eszik néhány falatot, majd rágyújt „AZ AZNAPRA ENGEDÉLYEZETT ELSŐ SZIVARRA”. Tizenévesen így képzeltem el a gazdászéletet, a valóság más lett, Bónyi Adorján földbirtokosa nem kapott állami tervet, nem irányította a helyi pártszerv, ezért tudott fiának Rolls-Royce-t rendelni a távoli Albionból. Csók Istvánnak ismert képe, a Keresztapa reggelije illusztrálja a megérdemelt korai falatozást. Amikor a politikai átnevelés és a „hozzáértés” együtt haladtak, született a humor (ma már öreg vicc): Felső utasítás: Termelünk sok szilvát és készítünk szilvóriumot, termelünk sok almát és gyártunk almáriumot. S ha nem lesz semmi? Akkor tartunk szemináriumot. A világ legjobb autóját Charles Rolls és Frederich H. Royce tervezte és gyártotta, de Rolls akkor is beírta volna nevét a technika történetébe, ha nem gyárt autót: ő volt az első, aki repülőgépével, több mint 100 éve, először átrepült a La Manche-csatorna fölött, leszállás nélkül, oda-vissza. Repülőbemutatón érte a halál, 32 éves volt. Kicsi vagy kocsi? Ez volt a nagy kérdés a fiatal házasok előtt. Kiskocsi vagy babakocsi? Szerencsés volt az a pár, amelyiknek mindkettő sikerült és többször is. Gyurkovits Tibor mondta valaha, de nem oly régen, ha nagycsaládokkal akarsz találkozni, Székelyföldre kell ellátogatnod. Szathmáry János, Gyergyó­szent­miklós [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]