Két szempont – az állatállomány nagysága, valamint a végezhető kereskedelmi tevékenység – alapján is négy nagy csoportba sorolná a hazai sertéstartó gazdaságokat a mezőgazdasági minisztérium. A közvitára bocsátott rendelettervezet az évi néhány disznót nevelő háztáji gazdaságokat is érinti. Sertés egy háztáji gazdaság udvarán a Gyimesekben. Öt egyed alatt nem tiltanák a tartást, de az értékesítést igen fotó: Domján Levente Korábbi elképzelését elővéve, ismét a hazai sertéstartó gazdaságok kategorizálására készül a mezőgazdasági minisztérium – legalábbis ez derül ki abból a miniszteri rendelet-tervezetből, amit honlapján október 21-én bocsátott közvitára a szaktárca. A jogszabálytervezet kidolgozóinak elképzelése szerint a romániai sertéstartó gazdaságokat négy csoportra osztanák. Az első kategóriába azok az önellátónak, így csakis saját szükségletükre termelő állattartó gazdaságok kerülnének, amelyek legtöbb öt vagy annál kevesebb sertéssel rendelkeznek. A szaktárca a sertések ötfős létszámába ez esetben csak a 30 kilónál súlyosabb egyedeket, vagyis a süldőket és a hízókat sorolja, a 30 kilónál könnyebb malacokat nem. A második csoportba azok a gazdaságok kerülnek, amelyek legalább 6, de nem több mint 65 sertést tartanak. A harmadik kategória esetében 66 alatt és 130 sertés fölött húzza meg az elválasztó határt, míg a negyedik csoportba azok a farmok tartoznának, amelyek 130-nál több sertést tartanak, hizlalnak. A gazdaságokat ugyanakkor a tervezet kidolgozói – az állatállományhoz hasonlóan – a kereskedelmi tevékenység és az engedélykötelezettség szerint is négy csoportra osztaná. Az első csoportba azok a háztáji gazdaságok kerülnének, amelyek disznókat csak és kizárólag a család szükségletére tartanak. Az ilyen gazdaságokban nevelt állatok nem kerülhetnek kereskedelmi forgalomba, viszont a gazdaságot vezető magánszemélynek sem szükséges tevékenységét bejegyeztetnie. Az egyetlen elvárás az állatok fülszámozására, az állatnyilvántartó rendszerbe való vezetésére és az alapvető állategészségügyi szabályok betartására vonatkozik. A második csoportba sorolt sertésfarmok már az ún. A-típusú gazdaságokként szerepelnének. Esetükben már engedélyezett lenne az állatok kereskedelmi célú értékesítése, ám az állatok nyilvántartásán és állategészségügyi bejegyzésén túl a farmnak már a cégbíróság által jegyzett engedélyezett magánszemélyként, egyéni vagy családi vállalkozásként, vagy jogi személyként kell szerepelnie, illetve működnie. A harmadik kategóriába soroltakkal szemben hasonló elvárásokat fogalmaznak meg, azzal a jelentős különbséggel, hogy az állományméret alapján ide sorolandó kereskedelmi sertéstelepnek, hizlaldáknak már állategészségügyi működési engedéllyel is kötelezően rendelkezniük kell. A negyedik csoportba sorolt gazdaságok viszont igazi kakukktojás-farmok lennének: a jogalkotók ide kifejezetten azokat a báznai vagy mangalica sertések nevelésére, szaporítására szakosodó gazdaságokat tömörítenék, melyek a két kiemelt fajtából saját szükségletüknél többet termelnek. E kategórián belül az állatok értékesítésére ez esetben már – termelői könyvecskét kitöltve – az őstermelők is jogosultak lennének. Bár a tervezetben tételesen nem szerepel, de ebbe a csoportba nagyvalószínűséggel azokat a sertéstartó gazdaságokat sorolnák, akik részt vesznek a szaktárca két év indított, a báznai és a mangalica fajták népszerűsítését és állománybővítését célzó programjában. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium honlapján elérhető miniszteri rendelettervezetet a közzétételtől számított tíz napig véleményezhetik a témában érintett szakemberek, sertéstartó gazdák.

Domján Levente