Minden második embernek valamilyen szintű orrsövényferdülése van, de amíg nem zavaró, nem fordulunk orvoshoz. Mikor szükséges a műtéti beavatkozás? Kell-e félnünk a műtéttől? Kérdéseinkre dr. Andrészek Csaba fül-orr-gégész szakorvos válaszol. – Mit kell tudnunk az orrsövényferdülés kialakulásáról? – Két módja van a kialakulásnak: az egyik a veleszületett hiba, ami lehet, hogy genetikai eredetű, de kialakulhat a születés során, amikor a szűk szülőcsatornán kipréselődve deformálódhat az orrszerkezet. Leginkább azonban később, mikrotraumák, sportbalesetek következtében alakul ki. Nem feltétlenül változik meg a külső orrkonfrontáció, anélkül is lehet komoly orrsövényferdülésünk. – Milyen tünetei vannak? – A betegek már úgy érkeznek a szakorvoshoz, hogy tudják, valami gond van az orrukkal, a légzésükkel, súlyosabb esetben akár hallatszik is, hogy az orrlégzés nehezebb. Számos esetben horkolás is társul hozzá, illetve sorozatos felső légúti fertőzések. Az orr anatómiájának megváltozása hozzájárul ahhoz, hogy pang az orrban, a melléküregekben a váladék, így gyakoribbá válhatnak a felső légúti fertőzések. Nyilván, megnehezedett légzést nemcsak orrsövényferdülés okozhat, egyéb patológia során is létrejöhet. A konkrét diagnózis felállítása viszont szakorvos feladata, amely klasszikus klinikai vizsgálattal végezhető el fül-orr-gégészeti rendelőben, vagy akár endoszkópos vizsgálattal, amikor is át lehet nézni az orrüreg teljes területét, meg lehet állapítani, hogy milyen fokú a ferdülés, illetve szükséges-e műtéti beavatkozás. – Mikor kerülhet sor a műtétre? – Műtéti indikációt akkor állítunk fel, amikor jelentkezik a nehezített orrlégzés, horkolás, tátott szájjal való alvás, gyakori orrmellék-gyulladások, arcüreg- és homloküreg gyulladások. – Hogyan zajlik a műtét? – Az orrsövényferdülés mértékétől függően többféle műtét létezik. Vannak plasztikai eljárások, amikor az orrsövénynek bizonyos részeit, szegmentumait rezekáljuk, repozicionáljuk – ez az enyhébb helyzetekre jellemző. A súlyos, poszttraumás ferdüléseknél orrsö­vény-rezekciót végzünk, ami nem azt jelenti, hogy teljesen kiirtjuk az orrsövényt, hanem a girbegurba porcrészt eltávolítjuk úgy, hogy a nyálkahártya mindkét oldalon megmaradjon. Természetesen megtartjuk azt az anatómiai keretet, ami az orr konformációját fenntartja. Harminc éve még székben ülve, helyi érzéstelenítésben végezték a műtétet, manapság fekve, altatásban végezzük. Ez nemcsak a betegnek, hanem az orvosnak is egyfajta kényelmi szintet jelent. Sokkal nehezebb olyan műtéti területen dolgozni, ahol a beteg szuszog, tüsszög stb. Manapság már felszívódó tamponokat is alkalmazunk a vérzés mértékétől függően. A tampon egy-két napot marad a beteg orrában, szájon keresztül kell ezalatt vennie a levegőt, általában négynapos bennfekvést igényel, a teljes felépülés pedig két hetet tart. Ez idő alatt a betegnek még kétszer-háromszor találkoznia kell az orvosával, hiszen pörkösödhet, váladékozhat a műtéti terület. – Kiújulhat-e az orrsövényferdülés? – Ez tévhit, hiszen az orrsövénynek a porcos részét részlegesen eltávolítjuk, ezért nem tud kinőni. Jelentkezhetnek viszont egyéb problémák utólag, amelyek orrdugulást okozhatnak: az orrkagylók megvastagodása, vagy akár orrpolipok megjelenése… – Mi az oka gyerekeknél a gyakori, ismétlődő orrvérzésnek? – Tíz-tizenkét éves korban mondhatni normális jelenség, valószínűleg hormonális okai is lehetnek, illetve ebben a korban aktívabbak a gyerekek, erőteljesebben fújják az orrukat stb. Ezt habituális orrvérzésnek hívják, az esetek 99 százalékában nem kell foglalkozni vele, hiszen múlandó, kamaszkorban teljesen kimarad. Az orrsövény elülső részén indul el a vérzés, amelyet akár egy erőteljes orrfújás is kiválthat. A természetes C-vitamin-fogyasztás nagyon jó hatással van. Ha orrvérzés áll fenn, papír zsebkendővel szorosan ki kell tömni az orrlyukat, nedves zsebkendővel pedig 10-12 percig kívülről az orrcimpát szorítani, aminek következtében az esetek nagy többségében eláll a vérzés. Sose dőljünk hátra, mert nem látjuk, hogy milyen mennyiségű vér folyt, másrészt pedig nem jó, ha bekerül a gyomorba. Nem szabad megijedni, a gyerekkori orrvérzések nem járnak nagy vérzéssel, ha csak nincs különösebb oka. Nagyálmos Ildikó