A jelek szerint a kormány által november 8-án elfogadott fiskális jellegű intézkedési csomag (azaz jogszabálycsomag) újabb „csomagocskával” bővülhet ki. Ez talán azzal magyarázható, hogy a közpénzügyi minisztérium, valamint a kormány illetékesei időközben rádöbbentek arra, hogy a már megjelent jogszabályok (mindenekelőtt az Adótörvénykönyvet módosító 2017/79-es, valamint az egyes jogszabályokat módosító és kiegészítő 2017/82-es sürgősségi kormányrendelet, illetve az egyes fiskális-költségvetési intézkedésekre vonatkozó 2017/90-es sürgősségi kormányrendelet) gyakorlatba ültetése feltételez egy „kényszerítő eszközt” is, olyant, amely révén a „szabálytalankodókat” akár börtönbüntetéssel is meg kell „leckéztetni”. Ebben az összefüggésben született meg egy újabb sürgősségi kormányrendeletnek a tervezete, amelyet a múlt héten hoztak nyilvánosságra a pénzügyminisztérium honlapján… Az adócsalás/megelőzési és leküzdési 2005/241-es törvényt újólag módosító és kiegészítő sürgősségi kormányrendelet tervezetéről van szó. Annak előírásai értelmében bűncselekményt képezne és egy évtől hat évig terjedő börtönbüntetéssel sújtandó lenne a jogszabály mellékletében feltüntetett adók és hozzájárulások vissza nem tartása vagy be nem inkasszálása, visszatartása és be nem fizetése, valamint beinkasszálása, de átutalásának az elmulasztása teljes egészében vagy részben, amennyiben arra szándékosan kerül sor és a törvény által előírt határidő több mint 30 napos túllépésével. Úgyszintén bűnténycselekményt képez és ugyanazon a módon büntetendő, amennyiben a határidőn túl több mint 30 nappal és szándékosan nem kerülnek befizetésre a mellékletben feltüntetett adók és illetékek. Az is bűncselekményt jelent, ha a befizetés annak a következménye, hogy azokat az összegeket másabb célokra használták fel. Egy másik előírás értelmében az adócsalás bűncselekményét jelenti, és két évtől öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtandók azok a cselekedetek, amelyek célja a fiskális kötelezettségek teljesítése alóli kibúvás volt (ezen cselekedetek között szerepel többek között a javak vagy a megadózandó források elrejtése, a számviteli okiratokban vagy másabb törvényes dokumentumokban az eszközölt kereskedelmi műveletek vagy az elért jövedelmek fel nem tüntetése vagy csak részleges feltüntetése, olyan költségek feltüntetése a könyvviteli aktákban vagy másabb törvényes dokumentumokban, amelyek nélkülözik a reális műveleteket vagy más fiktív műveleteket tartanak nyilván stb.). Veszélyes „túlbuzgóság” Talán mondanunk sem kell, hogy ez az egyesek által túlkapásosnak minősített jogszabálytervezet nem váltott ki az érintettek (úgy általában a szakmabeliek körében sem) elismerést, hanem ellenkezőleg, bírálatot és elutasítást. Az egyik legjelentősebb hazai szakjogász, az egykori államtitkár, Gabriel Biris szerint a legnagyobb problémát az jelenti, hogy annak idején, pontosabban 2015-ig a kifizetési forrásnál visszatartott társadalombiztosítási és egészségbiztosítási hozzájárulás át nem utalása a szóban forgó 2005/241-es törvény értelmében bűncselekményt képezett, de akkor az Alkotmánybíróság a törvénynek egyes előírásait alkotmányellenesnek nyilvánította annak okán, hogy azok nem voltak eléggé világosak. Ilyen körülmények szerint az alkotmányossági aggályok a mostani jogszabálytervezet kapcsán ugyan csak megfogalmazhatók. Biris véleménye szerint az eddigieknél jóval többről van szó, lévén, hogy a tervezet mellékletében 32 adó és hozzájárulás szerepel. A büntetőjogi felelősségre vonás ilyen széles körű kiterjesztése a szakjogász szerint indokolatlan, s ugyanakkor a maga nemében vagyon veszélyes is. Emilian Duca tekintélyes adótanácsadó szerint ahelyett, hogy a munkaadókat bátorítanák, ösztönöznék, szemük előtt a bilincseket „rázzák”. A sor elején az állami cégek Ha megpróbálnánk felleltározni, hogy melyek azok a vállalkozások, amelyek a sürgősségi kormányrendelet megjelenését, illetve hatályba léptetését követően egyik napról a másikra annak hatósugarába kerülnének be, akkor gondolkozás nélkül állíthatjuk, hogy a „bűnelkövetők” mindenekelőtt az állami tulajdonú cégek. Így például a társadalombiztosítási költségvetéssel szemben szeptember 30-án jelentős adósságot jegyzett cégek 20-as toplistáján nagy többségben állami tulajdonban lévő cégek szerepeltek. Az Országos Kőszén Rt. szóban forgó adósságállománya például több mint 3,2 milliárd lejt tett ki, a Bánya Bezárási-konzerválási Rt. adóssága megközelítette a 942 millió lejt, az Állami Vasúti Társaságé (CFR) pedig a 602 millió lejt. Hogy az ilyen és az ehhez hasonló adósságokat miként fogja kezelni a tulajdonos, azaz az állam (illetve az annak jogait gyakorló minisztériumok), arra pillanatnyilag nehéz lenne választ adni. Olyan történelmi adósságokról van szó, amelyek megtérítésére nemigen volt, s nem is igen lesz lehetőség. De akkor mi lesz azok sorsa? Kérdezzük ezt annak okán, hogy az átutalási kötelezettségek az állami és a társadalombiztosítási költségvetéssel szemben nem évültek el. Ugyanakkor az is köztudott, hogy jó néhány nagy állami érdekeltségű cég esetében úgymond állandósult az adóssághalmozás a költségvetésekkel szemben, s ilyen tekintetben továbbra is fellegek tornyosulnak az adott állami tulajdonban lévő kereskedelmi társaságok feje felett. Hecser Zoltán