Márton Áront 1939. február 12-én szentelték püspökké Kolozsváron, a Szent Mihály-templomban. Jelmondata: Non recuso laborem. Kiegészített magyar fordításban így hangzik: „Uram, ha népednek szüksége van rám, nem vonakodom a munkától.” Márton Áront 1938. december 24-én nevezte ki XI. Piusz pápa Gyulafehérvár püspökévé. A szentelés kegyelmében a következő évben, február 12-én részesült Kolozsváron. Püspöki jelmondata Tours-i Szent Mártontól származik. A „Non recuso laborem” magyar megfelelője a „Nem futamodok meg (nem vonakodom) a munkától”. A püspökszentelést követő négy évtized felelősségteljes, egyházat és közösséget mentő munkával telt. A legkeményebb politikai környezetben kellett helytállnia – előbb a királyi, utóbb a kommunista diktatúrában. Élete Márton Áron püspök vallásos, székely földműves családból származott. 1896. augusztus 28-án született Csíkszentdomokoson. Édesapja Márton Ágoston, édesanyja Kurkó Julianna. Gyulafehérváron szerzett érettségit 1915-ben, a bontakozó papi hivatásokat gondozó főgimnáziumban. Az érettségi után három nappal besorozták és frontszolgálatra osztották be. A háborúból gazdag emberismerettel és élettapasztalattal hazatérve, 1920-ban kérte felvételét a gyulafehérvári szemináriumba. Ebben a városban szentelték pappá 1924. július 6-án. Felszentelése után többféle feladatkörben is kipróbálhatta magát: segédlelkész, hittanár, szórványlelkész, püspöki irattáros is volt. 1932 őszétől Kolozsvárra helyezték, itt bontakozott ki lendületes szervezőtehetsége: az egyetemisták lelki vezetője volt, megalapította és szerkesztette az Erdélyi Iskola című pedagógiai folyóiratot, a Katolikus Népszövetség igazgatójaként az erdélyi katolikusok lelki vezetője lett, mindeközben plébánosi, főesperesi, majd székesegyházi kanonoki kinevezéseket kapott. 1938. december 24-én XI. Piusz pápa kinevezte gyulafehérvári megyés püspöknek. 1939. február 12-én Andrea Cassulo apostoli nuncius szentelte püspökké Kolozsvárott. [caption id="attachment_145146" align="alignnone" width="1049"] Márton Áron püspöki címerében halmok fölött emelkedik a jelképes fenyő, s a metsző pólya a Pax-szignum két oldalán Csík címeréből a napot és a holdat ábrázolja[/caption] Jelmondata: Non recuso laborem! (Nem vonakodom a munkától!) Hosszú püspöksége alatt népe fennmaradásáért, hívei hithűségének megmaradásáért küzdött és szenvedett. A második bécsi döntés egyházmegyéjét két részre szakította. Áron püspök Dél-Erdélyben, kisebbségi sorban szenvedő hívei között maradt. 1944 májusában a Magyarországhoz csatolt Kolozsvárra érkezve papszentelésre, ünnepi homíliájában felemelte szavát az antiszemitizmus és a zsidók üldözése ellen. A második világháború után a romániai kommunista hatalom az istenhit fölszámolására és a nemzeti kisebbségek korlátozására törekedett. Államosították az iskolákat, a görögkatolikus egyházat beolvasztották az ortodox egyházba, a szerzetesrendeket betiltották. Áron püspök látta a jövőt: papjait és híveit felkészítette a szenvedésre. 1949. június 21-én letartóztatták, kétéves vizsgálati fogsága alatt Románia több, szigorúságáról hírhedt börtönében is szenvedett. 1951-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, 1955-ben szabadon bocsátották. Visszatért Gyulafehérvárra, egyházmegyéjében újra szabadon végezhette püspöki szolgálatát. Egy tollvonással megszüntette a békepapi mozgalmat, a benne részt vevőknek megbocsátott. 1957-től a hatalom újra korlátozta szabadságát, egészen 1968-ig házi őrizetben tartották, állandóan lehallgatták, besúgók figyelték minden mozdulatát. Lakásáról csak a gyulafehérvári székesegyházba mehetett, itt bérmált, papokat szentelt. Híveit nem tudták megakadályozni, hogy messzi vidékekről is ne zarándokoljanak el hozzá vasárnaponként. 1968-ban különböző diplomáciai eseményeken – mint az egyetlen romániai magyar római katolikus püspöknek – szükség lett a jelenlétére, ő pedig ezt kihasználva elérte, hogy nemcsak a lakhelyelhagyási tilalmat oldották fel vele szemben, hanem szabadon kormányozhatta egyházmegyéjét. Többször is ellátogatott Rómába, találkozott VI. Pál pápával. Az 1970-es évek elejétől jelentkező rákbetegségét éveken át fájdalomcsillapító nélkül, türelemmel viselte. 1980. szeptember 29-én halt meg. A gyulafehérvári székesegyház kriptájába temették. Boldoggáavatási eljárása 1992-ben kezdődött. Ima Márton Áron boldoggá avatásáért:

Istenünk, Te Áron püspököt arra választottad ki, hogy igazságodnak őre, az üldözötteknek védelmezője és népednek jó pásztora legyen. Add, hogy mielőbb szentjeid között tisztelhessük, tanítása és példája világító Jel legyen mindannyiunk számára. Ámen.

HN-információ