Nosztalgiatúrára indult december 14-én a Csíkszéki EKE. A csapat összeszokottságát két újonc „bontotta meg”: jelen sorok szerzőjének és feleségének ez nem nosztalgia-, hanem ismerkedő túra volt.
A Marosvásárhelyre induló reggeli távolsági buszról a Tolvajos-tetőn szálltunk le, innen vágott neki a tizenkét fős csapatunk a mintegy 20 km hosszú távnak, amelynek végállomása Zsögödfürdő volt. 
A hajnali sötétség eloszlott, mire felértünk a használaton kívüli sípálya tetejére. És milyen jól tette: ettől vált lélegzetelállítóan gyönyörűvé a Hargita, hiszen a csúcsok behavazott erdői és a hajnali ég festői árnyalatai ritka szép látvánnyal jutalmazták a szombati korán kelést. Nemcsak a két újoncot, hanem a gyakorlott túratársakat is lenyűgözte a látvány.
A sípálya tetejétől már elénk tárult elnyújtott lankáival a Karós-puszta, majd rövid erdős szakasz után a Tekerő-pusztán csodálhattuk a környező erdők szépségét. Újabb erdei szakaszt követően, a Talabor-hegy megkerülése után az Édesvíz-puszta kiterjedt, hóborította fennsíkja fogadott páratlan kilátással. A távolban feltűntek a Fogarasi-havasok, és szépen látszott a Királykő és a Bucsecs is. Rangidős túratársunk, Tőke Dénes részletesen ismertette a Hargita-hegység kialakulásának történetét, bemutatta azt az egykori krátert – benne a Lucs-tőzegláppal –, amelynek éppen a peremén álltunk. 

Ezt követően nehezebb fokozatba kapcsolt a menet: utunk legelejétől kezdve valamiféle erdészeti jármű széles keréknyomában haladtunk, meglehetősen kényelmesen. Az Édesvíz pusztája és a Hirtelen-puszta közötti erdei szakaszon viszont néhol egy-egy medve lábnyomaiban lépkedhettünk, de többnyire csak a szűz hóban. A hirtelen-pusztai vadászházban megebédeltünk, és kiélveztük a napsütést és a kék eget, közben sanda tekinteteket vetettünk a ködös, a hegyi tisztaságból nézve szennyesnek tűnő Csíki-medencére. 
Ebéd után az erdő a fagyott fenyőfák furulyahangján még dalolt egyet nekünk, közben pedig elindultunk a Bilibók-puszta felé, majd a Rejtek-patak völgyének irányába kanyarodtunk, megkerülve a Harom-hegyet. Hét óra gyaloglás után érkeztünk meg Zsögödfürdőre, ahol levezetésként túravezetőink, Kocsis György és Balázs-Bécsi Rozália zsíros kenyérrel kínáltak minket a lakásukon. 
A nosztalgiázó kemény mag tagjain is látszott, hogy nagyon élvezték a túrát, mi pedig ketten, újoncokként egyrészt nagyon kedves élményekkel tértünk haza, másrészt nagyon kedves emberekkel találkozhattunk. Bátorítunk mindenkit, aki nyitott a túrázásra, hogy csatlakozzon a Csíkszéki EKE túráihoz! 

Kovács Hont Imre