A római katolikus naptár sze­rint május 16-án van a gyónási titkot megőrző cseh vértanú ünnepe. Közép-Európa egyik legnépszerűbb szentje 1340 táján született a dél-csehországi Nepomukban a helyi városbíró fiaként. Papi pályára lépett, egyházjogot tanult Prágában és Páduában, majd a prágai székesegyház kanonokja, fő vikáriusa, IV. Vencel feleségének gyóntatója lett. 1393-ban, miután a király és az egyház közt dúló vitás ügyekben állást foglalt, többé-kevésbé tisztázatlan körülmények között a király halálra kínoztatta, majd testét a Károly hídról a Moldva vizébe dobatta. Az egyértelműen politikai hátterű gyilkosságot követően elterjedt Prágában a legenda, miszerint Nepomuki János a királynak nem akarta elmondani, mit gyónt neki a királyné, s emiatt kínozták, majd ölték meg (Liszka József: Adalékok Nepomuki Szent János ikonográfiájához. In: Acta Ethnologica Danubiana, 4. sz. Komárom–Dunaszerdahely, 2002. 11.). Nepomuki Szent János prágai kanonok kultusza 1721-es boldoggá, majd 1729-es szentté avatása után terjedt el a Habsburg Birodalomban. Ettől az időtől kezdve számtalan helyen emeltek neki szentelt kápolnát, szobrot és oltárt, Erdély-szerte is. A gyónási titok vértanújának életrajzát a jezsuita Bohuslav Balbin adta ki 1725-ben Johann Andreas Pfeffel metszetsorozatának kíséretében, amely mintája lett a későbbi ábrázolásoknak. (Nicolae Sabău: Metamorfoze ale barocului transilvan. Vol. II. Pictura. Cluj-Napoca, 2005. 323.). Erdélyben nagy valószínűséggel a bajor mesterek nyomán terjedt el Pfeffel historikus és teologikus jellegű Nepomuki-ikonográfiája. Udvarhelyszéken a XVIII. században épült templomok új felszerelése közt a székelyudvarhelyi ferences templomban, illetve a Szent Miklós-hegyen álló plébániatemplomban egyaránt találunk Nepomuki Szent Jánosnak szentelt oltárokat, mint ahogyan a környező falvak közül Lövétén vagy Farkaslakán, ahol a prágai szent a templom patrónusa. Székelyudvarhelyen, a Piactér (ma Városháza tét) alsó, északnyugati részén épült ferences templomot 1783-ban szentelte fel Batthyány Ignác püspök Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére. Az 1822-es canonica visitatióból kiderül, hogy a templomban 6 mellékoltár van: „[Altari] laterali 1: in Parte dextera S[ancti] Francisci, 2: S[ancti] Joannis Nepomuceni, 3: S[anctae] Anna; In Parte vero sinistra 1. B[eatae] V[irginis] Mariae; 2. S[ancti] Antonii de Paduani; 3. S[anctae] Clarae dicata [...]”(Gulafehérvári Érseki Levéltár (GYÉL) Canonica visitatio. 1822: 33. d., k. n. Decretum Parochiae Székely Udvarhelly). A XIX. század elején összeírt oltárok ma is megvannak, kivételt csupán a keleti oldalkápolnában lévő, egykor Nepomuki Szent Jánosnak szentelt oltár jelent, ugyanis a képet 1924-ben kicserélték a frissen kanonizált Lisieux-i Szent Terézére. A helyettesítésre bizonyíték még, hogy a mai Szent Teréz-oltár predelláján (alsó építményén) Prága városának XVIII. századi arculatát megelevenítő reliefek figyelhetők meg a Károly híd részletével, ami félreérthetetlenül a gyónási titok vértanújára utal. Az eredeti funkciójától megfosztott Nepomuki-oltárkép ma az orgonakarzatban, a nyugati toronyfeljáró előtt található. A Szent Miklós-hegyen a középkori plébániatemplom lebontása után, 1787-ben vette kezdetét a mai templom felépítése, amellyel 1791-re készültek el. Az új templom teljes berendezését illetően – és a minket érdeklő oltárokról – először az 1822. évi püspöki látogatás alkalmából készített leírásból értesülünk: „numerantur in hoc Ecclesia Altaria 5. inter quo Principale honoribus Divi Nicolai dicatum, inter quatuor columnas insignem ejus imaginem pictam refect. Altare 2-um est Jesu Crucifixi, 3-um B[eatae] M[ariae] Virginis, 4-um S[ancti] Joannis Nepomuceni. 5: S[ancti] Aloysii Gonz[aga].” (Uo. Canonica visitatio. 1822: 33. d., k. n.). A fő- és mellékoltárképek (Szent Miklós; Szeplőtelen fogantatás, Golgota, Gonzágai Szent Alajos és Nepomuki Szent János) sajnos szignálatlanok, így az alkotó kilétét lehetetlen csupán a képek vizsgálatából kideríteni. Az azonban bizonyos, hogy a meglehetősen kemény színekkel és vonalakkal dolgozó, de a korai klasszicizmusra jellemző „édeskés” alakok ábrázolása egyazon festő munkája. A déli mellékkápolnában lévő Nepomuki Szent János-oltárkép azt a – szent ikonográfiájában – jól ismert jelenetet mutatja, amikor a prágai kanonok egy kápolnában a Keresztrefeszített Jézus előtt állva, bal kezét szívére téve térdepel, jobbjában pedig attribútumát, a gyónási titokra figyelmeztető nyelvet tartja. A kép jobb oldali regiszterében a Károly híd részleteit láthatjuk, a mártíromságát jelképező jelenettel (Nepomuki Jánost a Moldva vizébe dobják). Udvarhely legrégibb épülete a város déli kijárata közelében álló Jézus-kápolna. Egy jellegzetes centrális alaprajzú építmény, középső része egy 3,40 méteres oldalú négyzet, melynek oldalait félkörívű karéjokkal bővítették. (Tibád Levente: A székelyudvarhelyi Jézus-kápolna. In: Erdélyi műemlékek. 11. sz. (1995). A Nepomuki Szent János tiszteletére készült faszobor a kápolna nyugati apszisában van elhelyezve. Sajnos nem tudjuk, pontosan mikor kerülhetett oda, az 1822-es canonica visitatióban van először említés róla. (Decretum Parochiae Székely Udvarhelly. GYÉL. 1822: 33. d., k. n.) A szobor a szentet kanonoki ruhában ábrázolja, fejét a bal kezében tartott feszület felé fordítja, jobb kezében pedig a birétumot tartja. A szobor kellemes színkezelésű, felépítésében jó színvonalú. Kovács Árpád (Folytatjuk) [caption id="attachment_29373" align="aligncenter" width="620"] A farkaslaki templom főoltára A szerző felvétele[/caption]