Azt eddig is sejteni lehetett, hogy az utóbbi időben zavaros, ellentmondásos fejlemények következhetnek be a közpénzügyi minisztérium berkeiben, s ebben vélhetően meg volt a maguk szerepe egyes kormányzati tisztségviselőknek. Ez utóbbiak közül pedig leginkább a kormány, illetve a kormányfő „szürke eminenciásának” a hangját egyre inkább hallató államtanácsosnak, Darius Vâlcovnak, annak az elsőfokon elítélt egykori pénzügyminiszternek és Slatina város polgármesterének, aki annak idején az időközben megszűnt (illetve a PNL-be beolvadt) PDL egyik élharcosa volt, de jelenleg párton kívüliként is „szava van” a kormánypártban, s ezt, ha burkoltan is, de maga a pártelnök, Liviu Dragnea is elismeri. Nos, hogy a szóban forgó fejleményekben a tárcavezető „mellékszereplő” vagy esetleg „társszereplő”, azt pillanatnyilag nem tudni, de azt gyanítani lehet, hogy az Országos Adóügynökség (ANAF) esetében valaki(k) a feje fölé került(ek)… [caption id="attachment_83586" align="aligncenter" width="1000"] Teodorovici figyel a „hangadóra”, Vâlcovra...[/caption] Az elmúlt esztendő során többször is fellángolt a vita, a kölcsönös szemrehányás Teodorovici tárcavezető és az ANAF egykori elnöke, Ionuț Misa között. Hol okkal, hol ok nélkül, hol féligazságok, hol valós érvek mentén. Okkal feltételezhető, hogy a legnagyobb problémát a költségvetés fiskális bevételeinek a kedvezőtlen alakulása jelentette, mármint az előirányzott szintekhez képest. Erről nemigen beszélt a fáma, de most már tudni, hogy a 2017-es évhez viszonyított jobb teljesítmények ellenére is az inkasszálási programot nem sikerült teljesíteni. Így például az áfából származó költségvetési bevételek ugyan 11,3%-kal voltak nagyobbak, mint 2017-ben, de az azok az eredetileg előirányzottnál 1,7 milliárd lejjel voltak kisebbek, s ugyanennyivel a jövedéki adó esetében is. Idetartozik az is, hogy az utóbbi hónapok során bekerült Darius Valcov „látókörébe” az ANAF elnöke, és vannak olyan jól értesült személyek, akik szerint bár Teodorovici javasolta nemrégiben Misa felmentését, az értelmi szerző viszont Vâlcov volt. Egyesek szerint az sem véletlen, hogy az ő ismeretségi körébe tartozik az ANAF élére január elején kinevezett, a „semmiből érkező” Mihaela Triculescu. Az újonnan kinevezett tisztségviselő CV-je egyébként csak utólag jelent meg, s abból többek között az derül ki, hogy a Craiovai Egyetem Közgazdasági Karát végezte 1994–1998 között, s ugyanott nyerte el a mesteri fokozatot a 2006–2008-as periódusban. Igen szemérmes módon elhallgatódott a CV-ben, hogy Triculescu 2014-ben és 2017-ben is a Dolj megyei Cârcea község közszolgáltatási cégénél tevékenykedett, a pénzügyi-könyvelési osztály vezetőjeként. Teodorovici tárcavezető viszont azt állította róla, hogy jártas a közpénzügyek terén és tekintélyre tett szert bizonyos felszámolási eljárásokban szerzett teljesítményeivel, de hogy hol és mikor, arról nem szól a fáma. Azt viszont tudni, hogy 2015-ben közös céget hozott létre azzal az Adriana Cotellel, akit „csodával határos módon” és megfelelő szaktapasztalat nélkül neveztek ki nemrégiben az Országos Gyógyszerügynökség élére, ahonnan ugyancsak meglepetésszerűen távozott egy talán még magasabb beosztásba: Viorica Dăncilă kormányfő a január 25-én megjelent 2019/-es döntésével kinevezte az Országos Egészségbiztosítási Pénztár államtitkári rangú elnökévé. Egyébként róla is azt tudni, hogy Vâlcov ismeretségi körébe tartozik és állítólag ő egyengette villámgyors karrierjét. (Az is érdekes, hogy Cotel CV-je annak idején a gyógyszerügynökség honlapján nem jelent meg, sem most az Országos Egészségbiztosítási Pénztárén.) A tárcavezető egyébként azt is jelezte, hogy az ANAF új elnökének a színrelépése új élet kezdetét is magával hozhatja az adóügynökség tevékenységében. Ez a meglátása, véleménye nemigen látszik beigazolódni… Nagyobb hatáskör Némi meglepetést és furcsállást váltott ki, hogy a tavaly megjelent bizonyos jogszabályok révén a köz-magán partnerség (PPP) kibontakoztatása tekintetében megnőtt a szerepköre, illetve hatásköre az Országos Prognosztikai Bizottságnak (amelynek menet közben megnevezését is megváltoztatták Országos Prognosztikai és Stratégiai Bizottságra). A következő lépés pedig az volt, hogy a kiemelt beruházások ügykezelése, s azon belül a prioritások kijelölése ugyancsak átkerült a szóban forgó bizottság hatáskörébe, mindennek okán pedig ott létszámbővítésre is sor került. A sokat vitatott 2018/114-es sürgősségi kormányrendeletben is feltűnik az Országos Prognosztikai és Stratégiai Bizottság (CNSP) neve: a létrehozandó Fejlesztési és Beruházási Alap (FDI) ügy- és vagyonkezelője ugyancsak ez a bizottság lesz. Mindez azért furcsállandó, mert jobbára közpénzekről lévén szó, az illetékes a közpénzügyi minisztérium kellene legyen. A dolgok elemi logikája is ezt diktálná, de még inkább az európai, illetve uniós gyakorlat, akárcsak a közpénzügyek törvénye, a 2002/500-as törvény. Talán az sem mellékes, hogy a felsoroltak okán megnyirbálódott a közpénzügyi miniszter „tekintélye”, azaz feladatköre, illetve tényleges részvétele bizonyos döntések meghozatalában. (Amúgy a legfrissebb pletykák szerint egyik várományosa lenne, lehetne a jegybank kormányzói tisztségének, ugyanis az egyre nem kívánatosabbá váló Mugur Isărescu mandátuma májusban lejár.) Újabb meglepetést jelentett az a kooperálási megállapodás, amely az ANAF és a CNSP között született meg és, amely aláírására január 22-én került sor. Ezt a megállapodást, annak szövegét nemigen verte nagydobra egyik fél sem, arról nem tartottak sajtótájékoztatót, s ugyanakkor annak szövegét áttanulmányozva nemigen derül ki, hogy miért is volt szükség arra. Egy dolog azonban talán kikövetkeztethető: a szóban forgó megállapodás révén bizonyos értelemben a CNSP az ANAF fölé kerekedik, sőt annak már-már utasítást is adhat. Ilyen kontextusban arra is utalhatunk, hogy egyes szakértők szerint az adóhatóság amolyan „melléklete” lesz a CNSP-nek. Hogy miért? 2019 január hónapjától kezdődően a CNSP fogja kiválogatni azon adófizetőket, akik javasoltatnak az ANAF által megejtendő ellenőrzés alá vonására. Erre a közösen megállapított ismérvek, mutatószámok függvényében kerül sor, illetve a kockázatelemzés nyomán. Ez utóbbit az ANAF végzi el az adatbázisában lévő statisztikai adatok, de a CNSP által küldött statisztikai adatok függvényében is. És még van egy szerfelett érdekes dolog: amennyiben az ANAF megtagadná az ellenőrzést a CNSP által kijelölt adófizetőnél, az előbbinek azt részletesen meg kell indokolnia. Nem bocsátkoznánk további részletekbe, de azt is megemlíthetjük, hogy a megállapodás előírásainak a véghezvitele érdekében az ANAF és CNSP közös munkacsoportokat is létrehozhat. A nagy kérdés csupán az, hogy azokban a majdani közös munkacsoportokban milyen szerepet fognak majd „eljátszani” a CNSP által kijelöltek, a felülvigyázóit?... Hol van a kutya elásva? Okkal kérdezhetné bárki: mi indokolta meg, mi indokolhat meg egy ilyen jellegű szerepcserét, illetve hatáskör-megváltoztatást? Egyes tárgyilagos megfigyelők szerint egyrészt a kormány, illetve a kormányfő közvetlen apparátusának az „erőteljesebbé” tétele lehetett a szándék, s ugyanakkor a közpénzügyi minisztérium döntéshozatali hatáskörének valamelyes beszűkítése. Az előbbi gyakorlatilag azt jelenti, hogy megnő a kormányfőtitkárság döntéshozatali feladatköre, már csak azért is, mert annak közvetlen alárendeltségébe tartozik többek között a most kibővült hatáskörrel rendelkező CNSP is. De nagyobb szavuk lehet a kormányfő személyi tanácsadóinak is az államtanácsosoknak, élükön Darius Vâlcovval. A maga nemében az is faramuci helyzet, hogy a CNSP elnöke államtitkári rangú, s mint ilyen, ő akár „tanácsot, ajánlást, de akár utasítást is kaphat” az államtanácsostól, a miniszter viszont nem, de annak esetenként kisebb a mozgástere, mint a CNSP elnökének. Egyes elemzők odáig is eljutottak, miszerint a döntéshozatal koncentrációja látszik körvonalazódni egyes, az utóbbi időszakokban meghozott kormányzati jogszabályozások révén. Hecser Zoltán