Némethz

Kiss Előd-Gergely
Becsült olvasási idő: 2 perc

Nem elírás. Némethz (igen, így, a végén z-vel) egy felhasználónév volt a világháló egyik fórumán. Nem túl bonyolult megfejteni a „z” betű jelentését: Zoltán. Némethz-zel sosem találkoztam személyesen. Soha egyetlen kávét nem ittunk meg együtt. Két különböző országban éltünk, nehéz lett volna megszervezni. Egyedül az volt közös bennünk, hogy az egyik fórumon a maffia-szerepjátékok online változatát játszottuk mindketten. Ez intellektuálisan nagyobb kihívás a társasjáték változatánál, ahol egy lélegzetvétel is elárulhatja a „városnak”, hogy ki a „gyilkos”. A leírt szövegben nincsen hangsúlyozás, nincs dikció, kizárólag a szöveg tartalmára lehet hagyatkozni, és arra, hogy a játékvezető szöveges riportjában valamelyik információ nyomra vezet. Szintén az online változat sajátja, hogy a „maffiózók” a játék fórumán kívül is beszélhetnek egymással.
Egyik alkalommal Némethz-zel a „sötét oldalra” kerültünk, azaz az volt a feladatunk, hogy legyőzzük a várost. Így a fórumon kívül is beszélhettünk egymással. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a beszélgetés nem korlátozódott kizárólag a játékbeli stratégia megvitatására. Sokat ökörködtünk is közben, így észrevétlenül kialakult valamilyen barátságféleség, ahogy az bajtársak között szokott. A végén játékon kívül, a közösségi oldalon egymás ismerőseivé váltunk, így arcot is tudtunk társítani az írott szöveghez. Egy kedves, lovagias, egészséges humorérzékkel megáldott úriember profilja bontakozott ki a sorok között.
Az ehhez hasonló virtuális térben zajló játékok egyfajta menedéket nyújtanak, segítenek kipihenni a valóságot, ami, valljuk be, nem mindig annyira szívderítő, hogy egyfolytában benne akarjunk élni. Emiatt sosem gondoltam, hogy az itt folytatott beszélgetéseknek lenne különösebb tétje.
Aztán pár napja egyik közös játékostársunk közölte, hogy Némethz meghalt, és ezúttal nem a játékban. Gyorsan felkerestem a profilját a közösségi oldalon, hátha nem igaz a hír. De az volt. Keserű lett a szám íze, és a nap végén elbőgtem magam. Pedig tényleg soha egyetlen kávét nem ittunk meg együtt. Ekkor döbbentem rá, hogy a virtuális és a valódi világ közötti határok végleg elmosódtak. Mintha egy régi barátot vesztettem volna el. Talán mert az is volt.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!