„Nem szürkének születtél / Nem hagyom, hogy elvigyen a tél / Nem szürkének születtél / Nem hagyom, nem hagyom” – nem, nemcsak azért indítom újabb írásomat egy dalszövegidézettel, mert az utóbbi időben többen is jelezték, hogy hiányolják, hanem azért is, mert az elmúlt napokban többször dúdoltam, illetve énekeltük szívemnek, lelkemnek kedves csapattal. 
Az idősebb generáció kedvéért írom, hogy a magyarországi Halott Pénz többszörös Fonogram-díjas hiphopegyüttes Amikor feladnád című dalából idéztem. Ha a hétköznapok forgatagában nem felületesen érdeklődünk, illetve nyitott füllel és értő figyelemmel követjük a körülöttünk élőket, láthatjuk, hogy sokaknak nem egyszerű az élet. Talán finoman is fogalmazok.
A járvány és a szomszédos háború okozta gazdasági válság szinte mindenkit megvisel, akit nem, az lehet, perpillanat azon töri a fejét, hogy a magas vérnyomásunkra miként vessen ki adót. Az anyagi terheket többek között a betegségek és a váratlan kiadások is tetézik. Bizonyára egyesek számára a családi és baráti kapcsolatokban is akadnak gubancok. Mindannyian tudjuk, ha nehéz terheket cipelünk a vállunkon, nem úgy kapcsolódunk a társunkhoz, a barátunkhoz, a kollégánkhoz, ahogyan szeretnénk. A munkánkat bármennyire is próbáljuk becsületesen végezni, nem mindig sikerül, és ez újabb és újabb nehézségeket hozhat. A közelgő ünnepek sem tesznek jót a különböző nyűgökkel küszködőknek, a magányosoknak. Az elmúlt napokban négy személytől is hallottam, hogy nem várja a karácsonyt, holott kereszténységünk igencsak fontos ünnepe.
Nem szeretnék általánosítani, de tudjuk, mifelénk a lelki bajokat miként kezeljük. A jobbik esetben nem vagy csak alig beszélünk róluk, a rosszabbik esetre elegendő, ha megfigyelünk bizonyos statisztikákat, megfordulunk a kocsmákban, a szórakozóhelyeken, de bőven elég az is, ha az iskolai szüneteken szemlélődünk. Sajnos! 
Ideje lenne megtanulnunk őszintén beszélni (alkohol nélkül is) és értő figyelemmel hallgatni. Gyakran elegendő az is, ha csak a puszta jelenlétünkkel ott vagyunk, amikor társunk feladná a hétköznapok harcait, ha egyedül töltené a karácsonyt. Egyikünk sem szürkének született, ne hagyjuk, hogy elvigye a ködös, borongós tél! Ne hagyjuk!