Nem férünk

Péter Ágnes
Becsült olvasási idő: 2 perc

Szűkebb lett az ország útja. Egyre többen használják, mert még Csíkban is meghökkentően nyárias időjárás van, és a kerékpárosok örömmel pattannak nyeregbe. Indulás előtt, útvonaltervezéskor pedig választhatnak, hogy az autósok vagy a gyalogosok közlekedését zavarnák inkább. Kevés kerékpárút van, és ami van, az is hepehupás, szűk, az útvonalak nincsenek összekötve, ezért a kerékpárosok jobb híján vagy a járdán, vagy az úton tekernek. A sofőrök a kerékpárosokat tekintik másodrangúnak, ők pedig sokszor a gyalogosokat veszik semmibe. Vannak közlekedési szabályok, amelyek betartása valamelyest biztonságosabbá tehetné a kerékpáros-közlekedést, de a gyakorlatban azt látjuk, hogy sokszor nem a közúti közlekedési szabályok szerint, hanem farkastörvények szerint közlekedünk. 


Hirdetés


Egyszerű példát mondok: személygépjármű előzi a biciklist. Az autósok másodrangúnak tekintik a kerékpárosokat – hiszen kisebbek, lassabban haladnak, mint a gépjárművek, és az út legeslegszélére húzódnak biztonságuk növelése érdekében –, ezért a sofőrök úgy gondolják, hogy ha csak pár centi távolságot tartanak a biciklistől előzés közben, az teljesen rendben van. Azt, hogy ez mennyire nincs rendben, minden alkalommal részletesen elmagyaráznám a sofőröknek, akik így előznek meg biciklizés közben, sőt még a bringámat is kölcsönadnám, hadd próbálja ki az illető, hogy milyen érzés az, amikor két keréken gurulva, huszonöt milliméteres futófelületen, harminc kilométer per órás sebességgel haladva (hátszéllel…), az autók százzal előznek. Eddigi tapasztalataim szerint a sofőrök komolyabban vesznek, ha nem a sáv szélén, hanem a közepén tekerek. Bosszankodnak, dudálnak, de kénytelenek nagyobb ívben kikerülni, mint ha az út szélén mennék. Szóval mondom, itt az utakon farkastörvények vannak: aki helyet követel magának, az helyet kap.

Pedig milyen jó lenne, ha mindannyian biztonságban érezhetnénk magunkat az utakon, ha elférnénk, ha nem lenne hiányos az infrastruktúra, ha a közlekedési kultúránknak része lenne a kerékpározás, és ha türelmesebbek lennénk egymással szemben. Túl tökéletesen hangzik, ugye? Ehelyett, ha biciklizem, az az érzésem, hogy egyre csak szűkülnek a közutak.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!