Nekem is van, neked is van

Bíró István
Becsült olvasási idő: 2 perc

Csepűrágókból, bajkeverőkből (hadd ne írjam másképp) tavaly sem volt, és úgy tűnik, idén sem lesz hiány, s többnyire mindazért, mert egyeseknek túl sok idejük van a közösségi oldalon görgetni. S az még csak hagyján, de van idejük és tehetségük véleményt írni. Nem is akárhogyan: úgy, hogy miközben azt hiszik, mindenhez is értenek, és megették már az összes parabolatányért, amit a 90-es években a nemzet televíziója osztogatott Székelyföldön, két épkézláb mondatot sem tudnak helyesen megfogalmazni és leírni. 
 


Hirdetés


„Sziasztok gyukokat keresek tojozni. Valaki tud?” – írta valaki szintén az említett közösségi oldalon. Mire hozzászólásban kijavították: „tyúkokat”. A szópárbaj így folytatódott: „ne a hejesirâsomal foglalkoz mikor megcsal az urad Erikával.” Mint mindig, az igazság ezúttal is szerre létezik. De lehet bármelyiküket is komolyan venni? Nem! Egyrészt, ha érdemben nem válaszol az illető, nincs értelme firkálni, még akkor sem, ha jó szándék vezérli a javítgatásra, másrészt, a szennyest nem kell kiteregetni a nagyvilágba, s ha meg is csalnak valakit, az csak az érintettekre tartozik. 
Azt hiszem, a fenti eszmefuttatásom nagyjából érvényes a nagyok döntéseire is. Ha bármihez érdemben, nem okoskodva, megfelelő hangnemben és jó szándékkal nem tudunk hozzászólni, akkor hallgassunk. Próbáljunk bízni abban, hogy aki dolgozik, az a lehető legjobb tudása és szándéka szerint végzi tevékenységét, és tudatosítsuk azt is, hogy nem értünk mi mindenhez, egyikünk sem rendelkezik egyszerre orvosi, pedagógusi, közigazgatási, papi, vízgázszerelői vagy netán csillagászi képesítéssel. Láthatjuk, sokan csillagásznak készültek, de legfeljebb holdkórosak lettek. Korábban is írtam és továbbra is fenntartom, nem kell mindig trabantkutyaként bólogatni és mindent eltűrni, de kotyogni sem kell állandóan. Nekem is van a garázsban egy polc, amin hónapok óta szeretnék rendet rakni, s bizonyára a közösségi oldalak kommentelőinél is akad egy-egy pókhálós fészer, lóg a kerítésdeszka, hónapok óta nyikorog a bejárati ajtó, hetek óta csepeg a csap, van három zsák fölösleges holmi a padláson, a kamra polcán ékeskedik a tavalyelőtti befőtt stb. E sorok írása közben eszembe jutott az alábbi rövid párbeszéd:
– Mivel foglalkozik, hogy ilyen jól megy magának?
– A saját dolgommal... és ezt ajánlom Önnek is!



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!