Talán senki számára nem titok az, hogy a labdarúgás olyan üzlet, amelynek a pénzügyi eredményei dönthetik el a differenciát a siker és a kudarc között, akárcsak egy gól egy kizáró jellegű mérkőzésen. Ebben az összefüggésben pedig kétségtelen, hogy a futball világában mindig is a világbajnokság volt a legnyereségesebbnek, de a legköltségesebbnek is bizonyuló olyan esemény, amelyre nem érvényes az az állítás, miszerint aki arra rákölt, az learathatja a nyereséget is. A jelenleg Oroszországban zajló labdarúgó-világbajnokság egyébként minden idők legköltségesebb ilyen jellegű eseménye. A javában zajló világbajnokságról azt már tudni lehet, hogy 11,2 milliárd euróba kerül, kerülhet (ám máris vannak olyan becslések, miszerint a költségek meg fogják haladni a 12 milliárd eurót), és egyes nemzetközi gazdasági elemzők szerint ez az orosz gazdaság számára akár próbakövet is jelent, olyant, amely azt esetleg alaposan megrázhatja. Az vitathatatlan, hogy egy ilyen jellegű esemény megszervezése, a szükséges infrastruktúra biztosítása stb. stb. jelentős pénzalapokat ölelt fel. Egy adott ország esetében nagyobb volumenű költségeket, egy másik ország esetében talán kisebb mérvű költségeket. Ez függvénye egy adott ország gazdasági fejlettségi fokának, illetve annak, hogy milyen infrastruktúrával rendelkezik, beleértve a sportlétesítményeket is. Egy olyan ország esetében, mint például Nagy-Britannia, Németország, Olaszország vagy Franciaország egy labdarúgó-világbajnokság esetleges megszervezése jelentős gazdasági növekedést és hatalmas bevételeket generálhat. Ez többek között azért is lehetséges lenne, mert azok olyan méretűek és felszereltségűek, amelyeket megkövetel a FIFA, s az elmúlt hosszú időszakok során azokat folyamatosan korszerűsítették, arról nem is beszélve, hogy azokat eleve profittermelőként képzelték el. A világbajnokság legutóbbi házigazdái Brazília (2014) és Dél-Afrika (2010) esetében ez másképp festett, hiányzott a megfelelő infrastruktúra, az országuk gazdaságát eluralta a korrupció, a labdarúgás terén pedig nem létezett egy érdemleges pénzügyi modell. Talán ezzel is magyarázható, hogy azok esetében a pénzügyi siker távolról sem bizonyult „kiugrónak”. Milliók építkezésekre Az oroszországi labdarúgó-világbajnokság 11 városban zajlik, s majd mindegyik esetében jelentős építkezési beruházási munkálatok váltak szükségesekké. Egyes becslések szerint a végösszeg akár a 11,8 milliárd dollárt is elérhette. Ennek az összegnek több mint 70%-a közpénzből került ki, s a többi másabb törvényesen létrehozott forrásokból. A világbajnokságon részt vevő csapatok között 400 millió dollárt fog kiosztani a FIFA, csapatonként kezdődően 8 millió dollárral, amely minden egyes csapatot meg fog illetni a részvételért és végezve azzal a 38 millió dollárral, amit a győztes együttesnek ajánlanak fel. Apropó FIFA: a zürichi székhelyű szervezet tulajdonképpen egy nonprofit egyesület, de ettől függetlenül évente több százmillió dolláros profitot generál és sajnos nem egy ügyletét beárnyékolták az állítólagos visszaélések, jelenleg is kivizsgálás van a tekintetben, hogy nem történt-e némi susmuk, amikor Oroszországot jelölték ki a mostani világbajnokság megszervezésére és Quatart a 2020-as világbajnokság megrendezésére. Amúgy az idei világbajnokság a FIFA számára hozzávetőleges számítások szerint 6 milliárd dolláros bevételt generálhat, 25%-kal többet, mint a 2014-es esztendei világbajnokság alkalmával. Visszatérve a megrendezéssel, illetve a beruházásokkal kapcsolatos kiadásokra, léteznek olyan értesülések, miszerint az orosz elnökhöz, Putyinhoz közelálló üzleti körök óriási nyereségekre tettek szert, ezek között emlegetik Putyin egyik szövetségesét, Ramsan Kadirovot (az egyik leggazdagabbnak, de egyben legkorruptabbnak tartott oroszországi politikus, a Csecsen Köztársaság elnöke). A nagy nyertesek között emlegetik továbbá a közismert nemzetközi építőipari céget, a LafargeHolcimot, amelyik egyik fő beszállítója volt annak a tizenkét stadionnak, amelynél nagyszabású munkálatokra került sor az elmúlt időszakok során, de építőanyagokkal láttak el repülőtéri, közúti és egyéb építkezési munkálatokat is. Amúgy két merőben új stadion épült, az egyik Szaranszkban, a másik pedig Szamara városban. Ezek kivitelezése tekintetében menet közben pénzügyi problémák támadtak, és személyesen Putyin elnöknek kellett közbelépnie. Amúgy az eredeti elképzelések szerint az új stadionok karbantartása, ügykezelése a helyhatóságok feladatkörébe került volna, de hamarosan rádöbbentek, hogy ez képtelenség, ugyanis évente az az adott zóna függvényében 2,6 millió eurótól 6,5 millió euróig terjedő összeget emésztett volna fel. Kiderült az is, hogy az érintett városok közül hétnek semminemű forrása nincs ilyen mérvű költség fedezésére. Már csak azért sem, mert akárcsak másutt, Oroszországban sem szoktak megtelni a bajnoki mérkőzéseken a lelátók, már az is nagy dolognak számít, ha egy mérkőzésen a jegyet vásárló szurkolók száma meghaladja a 10 000-et. Érdemes tételesen utalni egy példára: a mordvinföldi (hivatalos nevén Mordvin Köztársaság, amely Oroszország európai részén, a kelet-európai síkságon fekszik, s az oroszországi föderáció egyik köztársasága) Szaranszk városban 300 millió eurós befektetés révén létesült egy 44 000 férőhelyes új stadion. Ott ugyan létezik egy labdarúgócsapat, de az az orosz bajnokság második osztályában szerepel, és annak mérkőzésein nemhogy 44 000, de még 10 000 szurkoló sem szokott részt venni. Ennek ellenére azt remélik, hogy az új stadion, illetve a közúti infrastruktúra korszerűsítése, valamint egy kisebb repülőtér létesítése majd vonzani fogja a későbbiek során is a turistákat. (Amúgy a szóban forgó régió lakosságának a száma 300 000 körül van.) Depardieu „lakhelyén” Szaranszk büszkélkedhet egy „nevezetességgel” is, ide telepedett a hírneves francia színész, Gerard Depardieu azt követően, hogy megszerezte az orosz állampolgárságot és személyesen Putyin elnök adta át neki az orosz útlevelet. Szaranszk városnál nagyobb az attól 500 km-re fekvő Szamara, amelynek lakói számát egymillióra becsülik, s amelynek labdarúgócsapata az első osztályos bajnokság sereghajtója. Nos, ebben a városban 250 millió eurós beruházás révén épült egy teljesen új stadion, amely férőhelyeinek száma 45 000. Hogy mi lesz a sorsa e két stadionnak a világbajnokság befejeztét követően, arra senki sem tud érdembeni választ adni. Arra viszont már kezdenek megfogalmazódni a válaszok, hogy generálhat-e gazdasági növekedést a mostani világbajnokság: a múlt hónap végén a Moody’s által nyilvánosságra hozott tanulmány szerint bizonyos pozitív előjelű hatások bekövetkezhetnek, de azok hosszú távon nem fogják éreztetni eredményeiket, azaz az orosz gazdaság szintjén nem jelenthet számottevőnek minősíthető fejleményt. Ami valóban pozitívum, az az, hogy az építkezési tevékenység terén az utóbbi évek során bekövetkezett egy fellendülés, de a jövőre nézve az átadott és működésbe helyezett létesítmények az utak kivételével nemigen eredményezhetnek pluszbevételeket. Túlzottnak tartják az orosz kormánynak azt a tanulmányát is, miszerint a 2013–2023-as időszakban Oroszország GDP-je 22 milliárd euró és 26 milliárd euró közti összegekkel növekedhet. Ez a tanulmány egyébként felölelte a labdarúgó-világbajnokság megrendezésének és a bevételek hatásmechanizmusát is. Kétségbe vonják a volt kormányfőhelyettes, Arkadi Dvorkovich ama állítását is, miszerint az előkészületek már eddig is 14 milliárd dollárt „adtak hozzá” Oroszország GDP-jéhez. 2,5 millió belépőjegy A hivatalos jelentések szerint a világbajnokság megkezdésének napjáig körülbelül 2,5 millió belépőjegyet sikerült eladni. Amúgy a jegyárusítás 2017 szeptemberében kezdődött meg, s az folytatódik el egészen július 15-ig. Időközben olyan értesülések is napvilágot láttak, miszerint a jegyek mindegyike elkelt, s csak a feketepiacon lehet azokhoz hozzájutni igen borsos árakon. Ezt egyesek vitatják, abból indulva ki, hogy ott a helyszínen látni igen sok elfoglalatlan ülőhelyet. Az előzetes bejelentések szerint a legtöbb jegyet, közel egymilliót az orosz szurkolók vásárolták meg, azt követték az amerikaiak körülbelül 90 000-rel, a brazilok 75 000-rel és a kolumbiaiak 65 000-rel. Egyébként a legolcsóbb belépőjegy 85 euróba került, a legdrágább a moszkvai döntőre kibocsátott, amely elérheti 892 eurót is. (Tudni azonban arról is, hogy az orosz szurkolók „last minute sales” esetében akár 19 euróért is belépőjegyhez juthattak.) Ezek szerint sokba került az oroszoknak, hogy mint szervező ország válogatottjuk automatikusan bejutott a döntőbe. Az is igaz viszont, hogy a nemzetközi sportrendezvények terén 2014-ben a mostaninál nagyobb fába vágták a fejszéjüket, mert akkor 51 milliárd dollárt költöttek a megszervezésre és lebonyolításra. Hecser Zoltán