borús égbolt
szórványos felhőzet
Műanyag hanyagság
Nem akarom a hegyentúliságomra fogni, de másra nem tudom: ízlésemtől távol állnak a Csíkország bugyraiból előtörő mindenféle borvizek. Még a szagukat is elkerülöm. És mivel a csapvíz sincs ínyére a kényes szervezetemnek, megrögzött palackozott ásványvízfogyasztó vagyok. Sőt benősülésemmel rászoktattam erre az egész családot.
Pillepalackos kiszerelésben vásároltuk talán valamikor másfél évvel ezelőttig, mígnem a sok kicsi nemcsak sokra ment, hanem az agyunkra is: kezdtünk egyre inkább haragudni magunkra, amiért „flakongyűjtők” lettünk. Ezt egyébként az is indokolta, hogy a házi tejért üres ásványvizes palackot kellett adni a gazdának, de mindent összevetve jó későre elhatároztuk, hogy üvegre váltunk.
Azóta ládaszámra hordjuk az ásványvizet, négyünknek nagyjából három napra elég a 12 liter. Nyáron gyorsabban fogy, télen nem annyira, de ezzel az átlaggal azért számolhatunk… Minden láda ásványvízzel hat flakont „spórolunk” meg, ez évente nagyjából 120 láda után 720 palack. Képzeljük el, hogy mekkora helyet foglalna el kiterítve!
Ez nagyon apró dolog. Ugyanazt a vizet isszuk, mint korábban, annyi különbséggel, hogy jóval nehezebb hazacipelni. Mégis, egy ennyicske áldozatot abszolút megérdemel a környezetvédelem. Ha tíz család ugyanezt teszi, az már 7200 flakon legyártásától szabadítja meg a természetet, száz család után már 72 ezerrel kevesebbről beszélünk! Mindkét oldalról nézve riasztó ez a szám: egyrészt láthatjuk, hogy milyen sok hulladékot termelünk, másrészt rádöbbenhetünk, hogy mennyivel kevesebbet is termelhetnénk.
Elgondolkodtató volt a hulladékmentességet hirdető, a napokban a közösségi oldalakat bejáró sapientiás videó. És elkeserítő belegondolni, hogy tényleg mennyire nehéz elkerülni a mindenféle műanyag csomagolóanyagot, a minden vásárláskor kinyomtatott és szinte azonnal a kukában landoló pénztárblokkokat, az ezerféle hűségkártyákat. Akkor, amikor már az okostelefon csomó mindenre képes: jobb helyeken azzal fizetnek és elektronikus számlákkal kiváltják a papírt, telefonról mutatják a buszjegyet, a színházi belépőt stb.
Csupa apróság. Hétmilliárd ember apróságai, amelyek lassan kontinensnyi szemét-szigeteket képeznek az óceánokban. Ideje elhinnünk, hogy kis áldozatokkal is nagy terhet vehetünk le bolygónk agyonnyomott válláról!
Kovács Hont Imre
