szórványos felhőzet
erős felhőzet
kevés felhő
Mondani lehet ezt is, azt is
A törvényalkotás, a gazdasági-társadalmi tevékenység különböző problémái, hatósági eljárások stb. kapcsán napi rendszerességgel megfogalmazódnak, elhangzanak különböző meglátások, észrevételek, vélemények vagy éppenséggel kifogások, illetve bírálatok is. Hazai viszonylatban talán nem túlzás azt állítani, hogy minden napra akad egy-egy ilyen jellegű „téma”, s a dolgok ilyenszerű alakulásában az is közrejátszhat többek között, hogy már-már szinte lehetetlen eligazodni a jogszabályok tömkelegében, illetve a különböző törvényes előírások helyes vagy helytelen értelmezése tekintetében. Ez utóbbi főleg annak okán következhet be, mert sajnos egyes törvényes előírások nem mindig egyértelműek, szabatosan megfogalmazottak, s akkor a gyakorlatba ültetésük is képlékennyé válhat, sőt jogviszályt szülhet az ellenőrzött intézmény vagy cég, s az ellenőrző hatóság között. Másképpen fogalmazva, van ok a gyakori véleménynyilvánításra, s abban nincs is, amit kifogásolni, hisz országunkban is érvényesülnie kell a szólásszabadságnak. Azonban vannak olyan esetek, amikor nem árt a megfontoltság, a nagyobb körültekintés, főleg akkor, amikor egy tisztségviselő fogalmaz meg egy álláspontot vagy véleményt. A minap például az egyik székelyföldi polgármester azt hangoztatva, hogy a közigazgatásban uralkodó lehetetlen állapotok is indokolttá tennék, hogy „hozzanak létre egy kormányzati intézetet, egy hatóságot, amely a törvényértelmezési kérdésekben állást foglal, és álláspontját elfogadják az ellenőrző szervek”. Első látásra okosnak tűnik ez az ötlet, de egy, a közigazgatásban tapasztalattal rendelkező tisztségviselő szájából mégiscsak furcsán hangzik. Hasonló jellegű hatáskörrel annak idején felruháztak bizonyos közigazgatási intézményeket, hatóságokat, például a Feddhetetlenségi Ügynökséget (ANI) vagy a Szekuritáté Levéltárát Tanulmányozó Országos Tanácsot (CNSAS), s ebben a minőségükben épphogy nem „ítéleteket” is hozhattak, hoztak. Utólag az ilyen jellegű hatáskörük alkotmányossági aggályokat ébresztett, s annak helyet is adott az Alkotmánybíróság. Következésképpen módosítani kellett a megszervezésükre és működésükre vonatkozó jogszabályozást, s jelenleg az általuk meghozott döntések nem tekinthetők jogerősnek és végérvényesnek, azok megtámadhatók bírósági úton, azaz a végső szót az általuk kibocsátott döntések tekintetében az igazságszolgáltatási szervek mondhatják csak ki, és mondják is ki. Nos, egy ilyen jogszabály-értelmező hatóság esetében is bizonyos értelemben az igazságszolgáltatási hatalmi ágon való befolyásolás következhetne be. Márpedig Románia Alkotmánya értelmében a hatalmi ágak szétválasztása úgymond szavatolt. Egy hatóság döntését is meg lehet támadni, s majd az igazságszolgáltatásra hárul, hogy az ellenőrzött és az ellenőrző szerv közti jogviszály kinek a javára dől el.
A minap nyilvánosságra került statisztikai adatok szerint továbbra is Hargita és Kovászna megyében a legalacsonyabb az átlagbér. Ezt is megpróbálták egyes „illetékesek” így vagy úgy értelmezni, megmagyarázni vagy megvilágítani. Az egyik Kovászna megyei tisztségviselő például azt állította, hogy a megyében „rengeteg” bank és biztosítótársaság működik, ott ugyan magasak a fizetések, de azok lévén, hogy a bankok központjai Bukarestben vannak, ott jelennek meg. Ha ez így lenne igaz, akkor ez nemcsak a székelyföldi megyék esetében van így, hanem az ország összes megyéjében. Következésképpen semmiképpen sem jelenthet magyarázatot a Hargita vagy a Kovászna megyei alacsony átlagbérre. De tulajdonképpen nem is így van, mert az átlagbérekre vonatkozó, az Országos Statisztikai Intézet által nyilvánosságra hozott adatsorok hátterében egy bonyolultabb számítási, illetve korrekciós, tudományosan megalapozott és szakmailag elfogadott eljárás áll, amely egyébként használatos az uniós tagállamokban is. Nem részleteznénk az ügyet, csupáncsak arra utalnánk, hogy ha közvetett módon is, de a megyékben tevékenykedő banki alkalmazottak bérszintjei is belekalkulálódnak az egyik vagy a másik megye átlagbérébe. Az is nehezen hihető, amit egy másik, a munkaügy területén vezető tisztséget betöltő székelyföldi szakember állított, miszerint Vaslui megyében például azért jobb az átlagfizetés, mert ott nagyobb arányt képvisel a feketemunka, s a hivatalos statisztikába csak a magasabb bérszintek kerülnek be, azaz a munkaszerződések értelmében kifizetett bérek. Ez egy olyan feltételezés, amely igen ingatag talajon áll, mert honnan tudja az a szakember, hogy Vaslui-ban igen nagyarányú a feketemunka.
A helyi közigazgatásban foglalkoztatottak nemrégiben lezajlott tiltakozó akciói kapcsán is elhangzottak olyan nyilatkozatok, bejelentések, amelyek a maguk nemében akár meghökkentőknek is nevezhetők. Hogyan állíthat például olyat egy köztisztviselő vagy közalkalmazott, hogy a munkabeszüntetést ugyan támogatja, de abban nem vesz részt, mert nem szakszervezeti tag, vagy azt, hogy intézményénél nem jött létre szakszervezet. Egy közszolgától viszont elvárnánk bizonyos jogi ismereteket, például azt, hogy tudatában legyen annak, miszerint a sztrájkra nem csupán a szakszervezeti tagok jogosultak. Az is kiderült utólag, hogy a szakszervezeti képviselet általi követelések egy részével vannak olyanok, s talán nem is kevesen, akik nem értenek egyet. Például a 25%-os általános béremeléssel, hanem indokoltabbnak tartanák a differenciált béremelést. És ha már a bérekről esett szó, továbbra sincs azokról egy pontos és teljes kép. Ha a valós helyzet megismerése, megismertetése közös érdek lenne, mármint a kormány, a szaktárca, az érintett alkalmazottak és az alkalmazói minőséget gyakorló helyhatóságok és közintézmények mindenikéé, akkor miért nem kerül fel a polgármesteri hivatalok, a helyi érdekeltségű közintézmények honlapjára azok mindegyik esetében a bértáblázat, a szervezési felépítés, már csak azért is, mert ezek az adatok beletartoznak a közérdekű információk fogalomkörébe. S akkor a számadatok tükrében pedig nem kéne ezt vagy azt mondani, mondogatni, hanem a tények ismeretében ki lehetne alakítani egy valós helyzetképet.
Hecser Zoltán
.jpg)
