Az Adótörvénykönyvre vonat-kozó 2015/227-es törvény u­gyan­csak azon hazai jogszabályok közé tartozik, amelyek kidolgozása és elfogadása kap­csán annak idején valóságos dicshimnuszokat zengtek a parlamenti pártok, illetve az azt megszavazó honatyák (akik közül igen sokan ma is a parlamenti padsorokban ülnek). Egy áttekinthető, időtálló, könnyen megérthető és értelmezhető törvényként állították azt be, bár szem előtt tartva azt a politikai „egyeztetést”, amelyre sor került az akkori parlamenti pártok csúcsvezetői között, a szavazást megelőzően már sejteni lehetett, hogy amikor egy ilyen jellegű „áldásráadásról” van szó, az rendszerint nem bizonyult, nem bizonyul tartósnak. Így történt ez ennek a törvénynek az esetében is… Még jóformán meg sem jelent a Hivatalos Közlönyben a szóban forgó 2015/227-es törvény, illetve 2016. január 1-i hatályba lépését megelőzően azon máris bizonyos módosításokat és kiegészítéseket eszközöltek. Majd igen gyakran azt „megérintő” módosításokat és kiegészítéseket tartalmazó jogszabályok jelentek meg, köztük jó néhány olyan, amely semmibe vette a törvénykönyv ama előírását, miszerint csak rendkívüli körülmények között és kivételes módon kerülhet sor olyan jogszabály-módosításra, amely azonnal is hatályba lépik. Eddigelé egyébként összesen huszonnégy ilyen módosító és kiegészítő jellegű sürgősségi kormányrendelet és törvény jelent meg. Ebből a jelenlegi kormányzati ciklusban, azaz az év elejétől eltelt hét hónap során tíz. (Csak úgy az érdekesség kedvéért említjük meg, hogy 2016 januárjától errefelé az idei esztendő júniusáig az Adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvény egyik-másik kiadó esetében hét kiadást is megért.) Ilyen körülmények között a gyakori módosítgatások nyomon követése is eleve problematikusnak bizonyulhatott, hogy a gyakorlatba ültetésről ne is beszéljünk. Mindezt tovább bonyolította az is, hogy a jogszabály gyakori megváltoztatásával nem volt képes lépést tartani a módszertani normákat jóváhagyó 2016/14-es kormányhatározat. Hat hónapot sem bírt ki… Utaltunk arra, hogy a jelenlegi kormánykoalíció hatalomra lépését követően azon nyomban hozzálátott az Adótörvénykönyv „bügyürgetéséhez”, amely azért is furcsállandó, mert annak egykori értelmi szerzője és a dűlőre vitelében döntő szerepet játszó parlamenti kormánypárt a szociáldemokrata párt volt, s az rendelkezett 2015-ben is a parlamenti többséggel. A Grindeanu-kormányt még jóformán be sem iktatták, s január 6-án elfogadta a 2015/227-es törvény módosítására és kiegészítésére vonatkozó 2017/3-as sürgősségi kormányrendeletet, ami még aznap meg is jelent a Hivatalos Közlönyben. Ez a sürgősségi kormányrendelet összesen 33 módosító és kiegészítő előírást tartalmazott, de esetenként hatályon kívül helyezte a törvény egyes szakaszainak bizonyos bekezdéseit is. Amúgy ez a kormányrendelet február 1-jével vált hatályossá, s annak lényeges előírásai voltak a társadalombiztosítási hozzájárulások tekintetében is, amelyeket a februári jövedelmekre kellett alkalmazni, pontosabban a februári jövedelmekkel kezdődően. Továbbá előírásokat tartalmazott a mikrovállalkozások minősítése, a mikrovállalkozások adókulcsa tekintetében, de rendelkezett arról is, hogy a szálloda- és a vendéglátóiparban szezonális jelleggel foglalkoztatott alkalmazottak mentesülnek a jövedelmi adó alól, már amennyiben alkalmazásuk időtartama nem haladja meg a tizenkét hónapot. Megszűnt a jövedelmi adó az ingatlan tulajdonjogának az átruházásából származó jövedelmeket illetően, már amennyiben az érték nem haladja meg a 450 000 lejt, amennyiben viszont igen, akkor 3%-os adókulcs alkalmazandó. Emlékeztetnénk arra is, hogy ennek a kormányrendeletnek azon előírásai okozták a váratlan meglepetést és elégedetlenséget, amelyek értelmében eltörölték a társadalombiztosítási egyéni hozzájárulási kötelezettség felső határértékét. Nos, ahogy az lenni szokott, annak idején ezt a sürgősségi kormányrendeletet is megküldték „szentesítés” végett a parlamentnek. Ez le is zajlott annak rendje és módja szerint, s a szóban forgó sürgősségi kormányrendeletet jóváhagyó 2017/177-es törvényt a két ház elnöke július 18-án látta el kézjegyével, s az a Hivatalos Közlöny július 21-i számában jelent meg. Talán mondanunk sem kell, hogy ez esetben is „soron kívüli” hatályba léptetésről döntött a tisztelt ház, s ilyenképpen a minap megjelent törvény július 24-től érvénybe is lépett. „Megkelt”… A parlamentben a januári sürgősségi kormányrendelet olyan „dagasztott tésztának” tűnt, amihez jócskán hozzáadtak élesztőt, s annak okán az olyannyira megkelt, hogy kifolyt a dagasztóedényből. Mondjuk ezt annak okán, hogy a július 21-én megjelent jóváhagyó jellegű törvény terjedelme tekintetében mintegy háromszorosa a januári sürgősségi kormányrendeletnek. Ha annak idején az Adótörvénykönyvet jóváhagyó 2015/227-es törvény összesen 33 módosító és kiegészítő előírást tartalmazott, a mostani törvény 59-et. Ez azt jelenti, hogy nem egészen hat hónap elteltével ismét rádöbbent a parlamenti többséget is alkotó kormánykoalíció, hogy valamilyen okokból kifolyólag időszerűvé vált az újabb hozzáírás, átírás, átfogalmazás, kibővítés stb. stb. Nem térnénk ki a szóban forgó 2017/177-es törvény előírásainak részletes ismertetésére, annál is inkább nem, mert jobbára technikai jellegű az áfával és a jövedéki adóval kapcsolatos módosító és kiegészítő jellegű előírásokról van szó, s azok közérdeklődésre nemigen tarthatnak számot. Érdemes viszont arra utalni, hogy a törvény módosító jellegű egyes előírásai révén sikerült tiszta vizet önteni az Adótörvénykönyvnek ama 78-as szakasza előírásai tekintetében, amely éves viszonylatban 400 eurót meg nem haladó önkéntes egészségbiztosítási kötvény vagy bérlet formájában nyújtott egészségügyi szolgáltatások esetében adómentességet biztosít, pontosabban ez az összeg leírható az adott személy éves jövedelmi adójából. Ugyanakkor a törvény szövegébe belekerült egy olyan előírás is, miszerint a biztosítási szerződés, illetve a bérlet nem csupán az alkalmazott személyére köthető meg, hanem az annak eltartásában lévő bármelyik személyre is. Idetartozik az is, hogy eddig a leírhatóság az orvosi szolgáltatási bérletek esetében csak az alkalmazottra vonatkozóan volt érvényes, ezentúl viszont a szóban forgó kedvezménnyel élhetnek a munkáltatók is. Az utólag módosított és kiegészített 2004/56-os törvény (a mezőgazdasági szövetkezetek törvénye) egyik előírása értelmében mentesülnek a jövedelmi adó fizetése alól azon jogi személyiségű mikrovállalkozások, továbbá azon magánszemélyek a jövedelmi normák szerint fizetendő adó alól, amelyek a terményeiket a mezőgazdasági szövetkezetnek adják el vagy annak révén értékesítik. Ugyanez az adómentesség megilleti azon magánszemélyeket, engedélyezett magánszemélyeket, családi vállalatokat és egyéni vállalatokat, amelyek a mezőgazdasági szektorokban tevékenykednek és termékeiket, terményeiket a mezőgazdasági szövetkezeteknek adják el vagy azok révén értékesítik. Erre vonatkozóan viszont nem létezett alkalmazási eljárás. Nos, a most megjelent törvény értelmében azt a mezőgazdasági miniszter egyetértésével az ANAF elnökének a rendelete révén fogják jóváhagyni. És még egy újdonság: a jogi személyiségű tulajdonosi egyesületek ugyan nem kötelezettek a nyereségadó fizetésére, de 2018. január 1-től igen, amennyiben a közös tulajdon kihasználásából (például bérbeadásából) érnek el jövedelmet. Hecser Zoltán