Az esztendő első hat hónapja során az Országos Adóügynökség (ANAF) ellenőrzési hatáskörrel rendelkező szervei országos szinten több mint 70 ezer cégnél vizsgálódtak, azaz a Romániában bejegyzett összes jogi személyiségű entitásnak a 10 százalékánál. Az ellenőrző szervek ténykedését illetően megoszlanak a vélemények, egyrészt azt igen sokan elismerik, hogy az utóbbi három év során bekövetkezett átszervezések eredményeként, valamint az új Adótörvénykönyv és Adóeljárási Törvénykönyv hatályba lépése nyomán szakszerűbbé vált az ellenőrzés, de ugyanakkor igen sokan panaszkodnak túlbuzgóságról, szubjektivizmusról, sőt túlkapásokról is. A felemás helyzetet a legilletékesebb, a közpénzügyi miniszter, Anca Dragu is elismeri, és bejelentette, hogy mélyenszántó elemzésnek vetik alá a „játékszabályokat”. [caption id="attachment_34489" align="aligncenter" width="1000"] Anca Dragu átírná a jogszabályt...[/caption] A múlt esztendő derekán a kormányzati illetékesek, az adószakértők túlnyomó többsége, s nem utolsósorban a honatyák is azt hangoztatták, hogy a két új jogszabály az új Adótörvénykönyv, illetve Adóeljárási Törvénykönyv a fiskalitás terén kiszámíthatóságot, stabilitást fog jelenteni, s azok megszövegezése lehetővé fogja tenni a félreértések elkerülését. Sajnos, nem így történt, mert a szóban forgó két törvény még hatályba sem lépett, s máris némi módosításokat és kiegészítéseket eszközöltek azokon, amelyeket a 2016. január 1-i hatályba lépést követően újabbak és újabbak követték. Többek között annak okán is, hogy kiderült, mindkét jogszabályban vannak olyan előírások, amelyek így is, úgy is értelmezhetőek, a szabatosság pedig igen sok esetben nem erőssége sem az egyik, sem a másik törvénykönyvnek. Mindezt tetőzte, tetőzi az is, hogy esetenként és a törvények betartása közepette is túlkapások jelentkeztek. Ugyanakkor az alkalmazási normáknak nem sikerült kellőképpen tisztázni bizonyos előírások gyakorlatba ültetésének a mikéntjét. Mindezen összefüggésben utalhatunk arra, hogy Anca Dragu közpénzügyi miniszter a minap például tételesen elismerte, hogy a fiskális eljárási törvénykönyvben vannak olyan pontatlanságok, amelyek fonák, visszás helyzetekhez vezethetnek. Jogszabály-módosítást terveznek Napirenden szerepel az Adóeljárási Törvénykönyv módosítása és kiegészítése – jelentette be Anca Dragu. A már megkezdett úton szeretnének továbbhaladni, s ugyanakkor egy olyan világos keretet teremteni, amely révén elkerülhető lenne a szubjektivizmus és a túlbuzgóság az ellenőrzési tevékenységben. Ennek kapcsán utalt arra, hogy már jelenleg is az ellenőrzéseknek mintegy 90 százalékát a kockázati elemzés előzi meg, nevezetesen az, hogy egy adott cég a megelőző időszakokban miként tett eleget fiskális kötelezettségeinek és miként tartotta tiszteletben a hatályos törvényes előírásokat. Továbbá az ANAF elnökének rendeleteit ezentúl ellenjegyezni fogja a közpénzügyi miniszter. Utalt arra is, hogy melyek azok a leglényegesebb vetületek, amelyek esetében az Adóeljárási Törvénykönyv előírásai módosításra és kiegészítésre szorulnak. Az adócsalás-ellenes ellenőrzések tekintetében szabályozni kell az eljárási normákat. Például azt, hogy milyen időtartama lehet egy ellenőrzésnek, egy adott időszakban legfeljebb hány ellenőrzésre kerül sor, mikor és miért lehet felfüggeszteni egy ellenőrzési akciót stb. Hathatósabban kell érvényre juttatni az „in dubio contra fiscum” elvét. Ez az elv bekerült ugyan a hazai fiskális jogszabályozásba, s annak értelmében a jogszabályozási tisztázatlan vetületeket elméletileg az adófizető javára kell „értelmezni”. Továbbá pontosításra, szabatosabb megfogalmazásra szorul az Adóeljárási Törvénykönyv tekintetében is az Adótörvénykönyvnek 11-es szakasza, melynek értelmében az adóhatóságok nem vesznek figyelembe egy olyan tranzakciót, amelynek nincs gazdasági célja, vagy azt a tranzakciót átminősíthetik. Állítólag, az ellenőrző szervek a szóban forgó szakaszt igen képlékenyen értelmezik, ami hátrányos helyzetbe hozhatja az ellenőrző céget. [box type="shadow" ]In dubio contra fiscum Ennek az elvnek az értelmében egy vitás kérdésben (elvben) az adófizetőnek van igaza a pénzügyi ellenőrző hatósággal szemben. Hangsúlyozandó azonban, hogy ez az elv csak abban az esetben alkalmazható, ha a törvény betűje és szelleme nem értelmezhető egyértelműen. Minden ilyen esetben a feleknek előbb be kell azonosítaniuk, a szövegkörnyezetből kiderül-e, hogy az adott szabályozással mit akart a törvényalkotó. Szakértők szerint hazai viszonylatban ezt az elvet a bíróságok fogják szem előtt tartani és alkalmazni peres ügyekben. Majd ha megszületnek bírósági döntések, akkor egy olyan precedens teremtődik, ami lehetővé teszi a szóban forgó elv gyakorlati alkalmazását a vállalkozók és az adóhatósági ellenőrző szervek viszonyában is. [/box] Hecser Zoltán