borús égbolt
tiszta égbolt
szórványos felhőzet
Modern rabszolgaság
Gyakran hallani, hogy a címben szereplő kifejezéssel jellemzik a munkavállalók a munkahelyüket. Ahol stresszben tartják, agyonhajszolják őket, túlóráztatják, állandó teljesítménykényszernek vetik alá, igen gyakran az éhbérnél alig magasabb jövedelemért. Ahol nincs dicséret, szép szóval kifejezett elismerés, ahol a nagyfőnök, de igen gyakran a kisfőnök is megengedi magának, hogy üvöltözzön a dolgozókkal, akár ok nélkül is, csakhogy a saját hatalmát hangsúlyozza. Hallottak már ilyen panaszokat? Ugye, igen?
A minap mást is hallottam. Az egyik élelmiszer-ipari vállalatnál dolgozó ismerősöm mesélte, néhány hete új szokást vezettek be a gyárba: a munkaidő lejárta után minden dolgozónak átkutatják a táskáját – no, nem a tulajdonos kell a saját táskája tartalmát kipakolja, nem, van erre fizetett kapus, aki belekotorászik mindenki táskájába –, és a táskavizit után mindenki testi motozáson is átesik. Jól értik: nőket női kapusok, férfiakat pedig férfiak tetőtől talpig megmotoznak.
Nem vagyok én mai csirke, nem először hallok ilyent. Tudom, hogy például az átkosnak nevezett korban is volt ilyen szokás. És persze, azt is tudom, hogy nem föltétlenül azért vezették be, mert valakinek ez élvezetet okozott, hanem azért, mert mindig akadtak kevésbé becsületes dolgozók, akik hordtak a gyárból, üzemből amit tudtak, gátlástalanul.
És most mégis megrökönyödtem. Próbáltam elképzelni magam, amint munkaidőm lejártával bemegyek a kapusszobába, odaadom a táskámat átvizsgálásra, majd széttárom a kezeimet, hogy tudjanak megmotozni. Tudják, hogy éreztem magam? Megalázva. Emberi mivoltomban mélyen megalázva.
A témáról beszélgettem egy ismerősömmel, aki éppen üzemvezető, saját vállalkozását, gyárát vezeti. Van alkalmazottja is szép számmal. Dolgoznak is eleget, mert van piaca a termékeiknek, hála Istennek. Mikor kacsintva mondom neki, hogy akár motoztathatná is délutánonként a munkásait, hüledezve néz rám: ő? Hogy motoztasson? Megháborodtam? Ő nem ellensége sem a munkásainak, sem saját magának. Mert neki annál jobb, minél jobban érzik magukat az emberek az ő gyárában! Hát gondolkodjak csak egy kicsit, mondja. A boldog, elégedett alkalmazott jobb kedvvel, szívesebben dolgozik. Ez meglátszik a munkája eredményén is. Minél több alkalmazott dolgozik eredményesebben, neki mint tulajdonosnak annál nagyobb a haszna. És az elégedett munkás, aki jól érzi magát a munkahelyén, nemigen távozik, úgyhogy ő nem kell havonta-kéthavonta új munkásokat keressen, betanítson, majd mire végre betanulnak, újrakezdje az egészet, mert az előző rend nem bírta a nyomást. Úgyhogy, hagyjak neki békét az ilyen motozásos történetekkel, inkább ötletekkel abban segítsek, hogy mivel tudná még jobbá tenni a munkalégkört a gyárban.
Segítettem. Adtam ötleteket, és néhány tanácsot is. Többek között azt, hogy sose alázza meg a neki dolgozókat emberi méltóságukban. És tudom, hogy nála ez így is lesz. Nem szólna valaki a motozást alkalmazó gyárak vezetőinek is, hogy nem ez a legcélravezetőbb út? Még akkor sem, ha nem törvénytelen. Apropó: szerintem akár törvény is tilthatná, annyira embertelen.
Forró-Erős Gyöngyi
.jpg)
