Mit kívánunk?

Kovács Andrea
Becsült olvasási idő: 2 perc

Évről évre megtalál egy-egy jó barát vagy családtag a kéréssel: írjunk valami kedveset, maradandót, valami közös emléket vagy jókívánságot valakinek. Persze, sokszor előfordul, hogy én magam érzem úgy, hogy meglepném pár jó gondolattal valamelyik szerettemet. Születésnapra, évfordulóra, vagy „csak úgy”, mert miért ne? Néhány jó szó még soha nem ártott. És ilyenkor persze cikáznak a gondolatok, közös élményeket elevenítek fel, személyre szabott jókívánságot gyártok, jövőbe tekintő, rendkívül bölcs tippeket adok, vagy egyszerűen csak írok valami humorosat.


Hirdetés


Ilyenkor belegondolok, hogy mi az, amit én is szívesen olvasnék. Például tizenkettedik osztály végén egy szülői értekezleten az akkori osztályfőnököm, aki egyébként pszichológus, azt a feladatot adta a szülőknek, hogy írjanak levelet gyermekeiknek. Persze, mi erről mit sem sejtettünk, majd hónapokkal később, a ballagás napján kaptuk kézbe azokat. Ne mondjam, édesanyám levelét olvasva bőgtem, mint az árva macska. A hatalmas krokodilkönnyeim áztatták a kézírását, amitől csak még jobban sírni kezdtem, hogy mi lesz velem, hogy olvasom majd újra. Majd ismét néhány hónap elteltével, amikor felköltöztem Kolozsvárra, ahová mindig is vágytam, és olyan önálló és magabiztos voltam, mint még soha, hogy elkezdjem az egyetemi tanulmányaimat, a legelső este, amikor egyedül maradtam, mit csináltam? Újra elolvastam a levelet. Persze, sírtam és magzatpózban feküdtem a könnyeim áztatta párnával a fejemen.
Pedig nem volt benne semmi extra, korábban is mindent tudtam már, amit tudnom kellett, mivel nagyon közeli kapcsolatban vagyok édesanyámmal. Semmi új, addig ismeretlen nem volt a levélben, mégis rendre meghatott az, ahogyan ő összefoglalta a kapcsolatunk lényegét, ahogy leírva láttam azokat a kívánságokat és útmutatásokat, melyeket amúgy is sokszor megosztott már velem. És arra jutottam, hogy nem kell megváltani a világot egy-egy ilyen kedves – nevezzük akár kapcsolatmustrázó – írással, sokszor csak az számít, hogy érzékeled, valaki gondolt rád, időt szánt arra, hogy néhány gondolatot intézzen feléd, felidézze a közöst. Egyszerűen minden írás legyen lényegre törő és őszinte, azzal nem lehet melléfogni.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!