borús égbolt
tiszta égbolt
szórványos felhőzet
Mit ér a nyelv, ha magyar?
Több alkalommal is szóvá tették az utóbbi hetekben vállalkozó ismerőseim – főleg kiskereskedők –, hogy időnként olyan pénzügyi, közegészségügyi meg mindenféle más ellenőrök jelennek meg az üzleteikben, a telephelyeiken, akiknek a viselkedése nem teljesen korrekt.
Nyilvánvaló, hogy senki sem szereti, ha idegenek kutakodnak a boltjában, és elkezdenek mindenféle kérdéseket feltenni, ráadásul vizsgálódnak is a raktárában, a készleteiket ellenőrzik, s annak minősége, eredete, állapota, tárolási feltételei iránt érdeklődnek. Úgy van ezzel az ember, hogy tudja, szükség van az ellenőrzésre, hiszen anélkül eluralkodna a fejetlenség, és nem lenne teljes a rendszer, amelyet a törvények és az előírások megkövetelnek. Ha nem tartja be a kereskedő a követelményeket, akkor semmi sem úgy működik, ahogyan kellene.
Köztudott, hogy ebben az országban, amióta építjük ezt a sokoldalúan fejlett posztindusztriális társadalmat és annak demokráciáját, már régóta nem az ipar, nem a bányászat, nem is a mezőgazdaság, és egyáltalán nem a két kezet és az agyat kreatívan foglalkoztató másmilyen gazdasági szegmens a legnagyobb munkaadó, hanem – a külföldre való tartós és oda-vissza meg összevissza való tántorgás után – a kereskedelem.
A multinacionális áruházláncok, a honi bolthálózatok és a sok-sok kisvállalkozó összessége alakítja ezt a piacot. Öt nagy áruházlánc alkalmazottainak száma bőven meghaladja a hatvanezer főt. Ezek közül a legnagyobb 17 724 embert foglalkoztatott 2017-ben, miközben – ugyancsak országos szinten – a tíz legnagyobb bútorgyártó vállalkozásnak volt összesen 15 ezer alkalmazottja. Csak egy példa.
Az online kereskedelem – minekutána a hazai internethasználat kezdett általánossá válni, hiszen a háztartások immár több mint 78 százalékába a különböző hálózatok és a mobileszközök jóvoltából eljut az internet – képes volt egy év alatt 28 százalékkal növekedni. A világhálón működő boltokban – bármennyire is hihetetlennek látszik – egy román állampolgár ma már több mint 2145 lejt költ el évente. Majdhogynem hihetetlen, de amikor elkezdtem számolni, hogy szerény jövedelmem mellett miket vásároltam a kibertérből, meggyőződhettem, hogy nem csalás és nem ámítás. Helytálló lehet ez a netről kapott összeg – hiszen ma már a statisztikák mind onnan érkeznek –, s akár nagyobbra is duzzadhat, mert sok embernek több a pénze, mint nekem, s ha kacsalábon forgó várat, ha Audi Q7-est nem is, de sok hasznos és haszontalan árucikket ily módon szereznek be a népek. Ha kinézek a tömbházlakásunk ablakán, most, akár ünnep- vagy hétköznap, olyan nincs, hogy a parkolóban ne látnék egy vagy két – esetleg több – olyan furgont, amelyet a futárszolgálatok használnak. Hiszen ezek a kisteherautók a virtuális világ jóvoltából megtestesült objektumok, amelyek hozzák a portékát…
Tehát stratégiailag is fontos a kereskedelem. Adó és áfa érkezik erről a térfélről, amely az állami struktúrákat táplálja. A kiskereskedelem azonban – a sarki vegyesbolt, a kenyérüzlet, a közeli kocsma – még sokáig fennmarad, időnként kedvelt és hasznos partnerünk az élethez. Emberi léptékű. Biológiai, úgymond.
Csakhogy ebben a fene nagy decentralizációban, az örökös átszervezésben vagy mi a fenében ahogyan teszik-veszik mostanság a különböző állami szerveket és hivatalokat, megjelenik a behavazott székelyföldi tájban a magyarul nem beszélő revizor, s mintha nemzetközileg körözött bűnelkövetőt, potenciális ellenséget látna a kisvállalkozóban, felszólítja, hogy amíg ő a boltban tartózkodik és az ellenőrzés aktusa zajlik, ne beszélgessen magyarul a személyzettel. Mi ez a barátságtalan gesztus? Ismételt beolvasztási próbálkozás? Igazítás a mioritikus világhoz és annak szellemiségéhez?
Hogy nem Európából, hanem valami ronda és pejoratívan mély bugyorból jönnek ezek az emberek, az biztos! Ha nem kívánják hivatalból megismerni a szépen újított és ma is folyton újuló magyar nyelvet, akkor hozzanak tolmácsot magukkal. Mert „oly sok viszály után” a hely magyarul beszélő embere elvárja ezt, és adóalanyként – talán – meg is érdemli.
Simó Márton
.jpg)
