Jó másfél hónappal ezelőtt kormányzati körökből olyan értesülések is kiszivárogtak, miszerint akár július utolsó napjaiban, nevezetesen július 31-én sor kerül(het)ne az idei első költségvetés-kiigazításra. Ebből nem lett semmi, majd augusztus 2-án a kormányfő meglebegtette az augusztus 14-i időpontot, de azt is, hogy augusztus második felében elfogadják a vonatkozó kormányrendeletet. Időközben a pénzügyminisztérium honlapján az általános konszolidált költségvetés kiigazítására vonatkozó kormányrendelet tervezetét közölték, illetve közvitára bocsátották, s ez utóbbinak a határideje a múlt csütörtökön le is járt. Azt még nem tudni, azaz nem ismerni, hogy a közvita során megfogalmazódtak-e észrevételek, indítványok, javaslatok vagy éppenséggel kifogások, de azt igen, hogy a tervezett költségvetés-kiigazítás nem váltott ki osztatlan sikert. Érdekképviseletek, egyes érintett hitelutalványozók, valamint szakelemzők, illetve a Költségvetési Tanács részéről komoly fenntartások, kételyek fogalmazódtak meg, többek között megkérdőjelezve a GDP-arányos hiánycél, valamint a gazdasági növekedésre vonatkozó előirányzat megalapozottságát. Ugyanakkor egyes közpénzügyi szakértők szerint vannak homályos előírások is, félreérthető számadatok. Továbbá az áfából, illetve a jövedelmi adóból számfejtett összegek leosztása tekintetében is kifogások fogalmazódtak meg stb. A hónap elején az Országos Prognosztikai és Stratégiai Bizottság (CNSP) varázspálcája is működésbe lendült, s olyan előrejelzésekkel rukkolt ki, amelyek szerint például az idei GDP el fogja érni a 945 milliárd lejt, az eddig előrejelzett 909 milliárd lejjel szemben. (Lapunk augusztus 8-i számában már beszámoltunk arról, hogy ez a gyarapodás tulajdonképpen egy mesterkélt számításnak az eredménye.) A kormány másik érve az volt, hogy jobbára kedvezően alakult a konszolidált költségvetés féléves végrehajtása, amiről a közpénzügyi minisztériumnak július 27-én nyilvánosságra hozott helyzetjelentése is tanúskodik. Ez utóbbiban valóban vannak olyan sarokszámok, amelyek valamelyes kedvező tendenciáról tanúskodnak, mármint a múlt esztendő júniusához, valamint első félévéhez viszonyítva. Igen ám, de ennél is fontosabb, hogy miként alakultak a bevételek, illetve a kiadások a tervezett szintekhez képest. Továbbá viszont igen diszkrétnek és (ál)szemérmesnek bizonyult a pénzügyminisztérium. A minap viszont kikerült a tárcától az első félévi bevételi és kiadási program is. Nos, abban vannak meglepő és meggondolkoztató helyzetről tanúskodó számadatok. Így például az első félév viszonylatában beprogramozott költségvetési 137 milliárd lejes összbevétellel szemben csak 132 milliárd lejt sikerült inkasszálni, azaz 3,7%-kal kevesebbet. A fiskális bevételek 67,9 milliárd lejt tettek ki, míg a program szerint 70,08 milliárd lejről volt szó. Áfából is a beprogramozottnál 7,4%-kal kevesebb folyt be, a jövedéki adóból pedig 7,6%-kal. Az igaz, hogy a társadalombiztosítási hozzájárulásokból, valamint a jövedelemadóból szármaró bevételek nagyobbak voltak, mint a programban előirányzott összegek, de azok nem voltak képesek felejtetni a főbb bevételi források vizének az elapadását. Még jó, hogy a beprogramozott kiadásokat részben sikerült féken tartani, s ilyenképpen a programban szereplő 157,6 milliárd lejjel szemben csak 147 milliárd lej elköltésére került sor. E megtakarítást sem lehet egyértelműen, illetve pozitív értelemben értékelni. Nem, mert a személyzeti kiadások 700 millió lejjel voltak nagyobbak, mint a programban szereplő összeg, s közel 2 milliárd lejjel többet költöttek javak és szolgáltatások beszerzésére is. Másabb ára is volt a fentebb említett spórlásnak: az európai alapokból finanszírozott projektek esetében a féléves program 14,2 milliárd lejes költséggel számolt, de abból csak 7,3 milliárd lej valósult meg. A beruházási kiadásokat a program 8,5 milliárd lejre méretezte, de azzal szemben csak 7 milliárd lej testesült meg a munkálatokban. Összevetve a fenti számadatokat, azt mondhatjuk, hogy a költségvetés végrehajtásának a helyzete nemigen nevezhető rózsásnak, ilyen körülmények között pedig igencsak vitatható a beharangozott pozitív előjelű kiigazításnak a valóban pozitív jellege. Ugyanakkor az első félévi gazdasági növekedésnek nem sikerült lépést tartania a 2018-as esztendei általános konszolidált költségvetés „elvárásaival”. Elméletileg még van esély a „behozásra”, de valahogy úgy vagyunk vele, mint egy tömegjellegű maratoni futóversenynél: sokan indulnak, de kevesen érnek a célba. És az említett verseny és a költségvetés között van egy lényeges különbség is: a maratonnál a részvétel a fontos, a költségvetési hiánycélnál maga a „célba érés”…