Idén is nagy érdeklődés övezte a Gyulafehérvári Caritas Szent Ágoston Nappali Foglalkoztató sérüléssel élő fiataljai és munkatársai által hetedik alkalommal megszervezett Mindannyian mások vagyunk elnevezésű programot, amelynek idei védnöke Papp Róbert Flórián, cselgáncs Balkán-bajnok volt. [caption id="attachment_29351" align="aligncenter" width="620"] Foglalkozás a Láto-más szigeten. Másfajta tapasztalás Fotó: László Róbert[/caption] Több száz gyermek, elsősorban tanítónők, osztályfőnökök által kísérve látogatott el tegnap a Vár térre, hogy kipróbálják, milyen is lehet hallás, látás nélkül a mindennapi élet, milyen lehet, ha korlátozott a mozgásunk, ha lassabban gondolkodunk, vagy ha szó szerint értelmezünk dolgokat, és nehézséget okoz a kapcsolatteremtés, és meggyőződjenek arról, hogy attól, hogy valaki más, még játszhatnak együtt. A gyerekek minden fogyatékossági típussal más-más szigeten ismerkedhettek. A kerekes székes akadálypályánál mozgássérült animátorok avatták be a különböző nehézségek legyőzésére alkalmas trükkökbe, és mutatták be, hogyan lehetnek jó segítők. A Csend szigetén a siketek jelnyelvét, és néhány alapvető szabályt tanulhattak meg, mely a hallássérült társainkkal történő kommunikáció során elengedhetetlen. A Láto-más szigetén az érdeklődők tapintás, szaglás, ízlelés, hallás vagy „látó” társaikra hagyatkozhatva ismerkedhettek a világgal, csakúgy, mint ahogy azt a látássérültek teszik mindennapjaikban. A „Lassabban tanulok, de még így is kitartó vagyok” szigeten értelmileg akadályozott és autizmussal élők a közös együttlét során engedtek betekintést életükbe. A Manók szigete közös játékokat biztosított az oda látogató óvodásoknak, miközben Papp Róbert Flórián, cselgáncs Balkán-bajnokkal is együtt tornázhattak az érdeklődők. Az élő könyvtár olvasói különböző sérüléssel élő személyek történetét hallgathatták meg, de arról is szó esett, hogy a fogyatékkal élők csak azt szeretnék, hogy úgy bánjanak velük, ahogy saját magukkal is szeretnék, hogy bánjanak hasonló esetben, illetve az is, hogy mielőtt segítenének egy sérült embertársuknak, kérdezzék meg, hogy szüksége van-e rá, vagy egyedül szeretne boldogulni. Háromszéki Eszter